A házasságot mint intézményt leggyakrabban jogi, szociológiai és vallási szempontból közelítik meg. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a három terület nem mutat szoros közelséget egymással, ám ebben a kérdésben a tartalom – vagy ha úgy tetszik az üzenet – egyezik: a harmónia megteremtése és a válság elkerülése.
Egy férfi és egy nő kölcsönös vonzalom alapján szerződést köt, aminek eredményeképpen egy gazdasági és társadalmi előnyökkel járó életközösség jön létre. De miért van az, hogy könyvtárnyi irodalmat találunk a témáról, amikor a házasságkötés annyira egyszerű?
Azért, mert igazából nem egyszerű.
„Nem jó az embernek egyedül lenni” – mondá az Úr Isten (Ter 2,18). A Szentírásra jellemző mindenki számára egyértelmű kijelentés mögött nemcsak az a nyugtalanság rejtőzködik, hogy nem lesz, aki támogasson, sokkal inkább attól tartunk, hogy nem lesz, akivel megoszthatjuk a dolgainkat, gondolatainkat. Az ember egy idő után már nem éri be azzal, hogy kapni akar, szüksége lesz a másikra, akinek adhat, akire a szeretete kiáradhat. Önmagunk szeretete nem képes boldogítani bennünket.
A kérdés már csak az, hogy ki legyen az a másik, akivel megosztunk mindent. A jó házasság előkészítéséhez elsősorban a házastárs gondos kiválasztása tartozik, mert nagyrészt ettől függ a jövendő házasélet boldogsága. A házasság ugyanis nemcsak egy intézmény, hanem teljes életközösség, ahogy Modestinus, 3. századi római jogtudós rendkívül találó fogalmazásában olvashatjuk. „Nuptiae sunt coninnctio maris et feminae et consortium omnis vitae, divini et humani iuris communicatio.”, azaz „A házasság a férfi és a nő egyesülése, teljes életközösség, a vallási és polgári jogok kölcsönös megosztása alapján.” Ez a meghatározás lesz az alapja a Justinianusi klasszikus definíciónak, ami szerint: a házasság a férfi és a nő egyesülése megosztatlan, kizárólagos és teljes életközössége. Ennélfogva a házasság fő ismérve az állandóság lesz, melyet a választás, kölcsönös tisztelet, az ész és szív által szabott erkölcsi kötelmek jellemeznek.
A monogámia kiindulópontja ez a meghatározás, melynek a kereszténység szerez érvényt. A kereszténység a lelkiség kimélyítésével tette bensőségebbé a házastársi viszonyt és ezt a szentség magaslatára emelte. A keresztény házassági ideált maga Krisztus adja meg az evangéliumban. Szent Pál leveleiben pedig a házastársak egymáshoz való viszonyát, egymás iránti jogaikat és kötelességeiket ismerteti behatóan.
A keresztény házasság etikai alapjait Szent Ágoston fejti ki a legmélyebben, aki a hűség, a gyermek és a szentség értékét helyezi a középpontba.
A férfival egyenrangú élettárs lesz a nő is, akinek már nemcsak teoretikusan léteznek a férfival egyenlő jogai. A „bonum fidei”, vagyis a hűség jegye két egyenjogú ember ígéretének őrzője, mely a „bonum sacramenti”, a szentségi jelleg által nyeri végső megerősítését, annak felbonthatatlanságának biztosítékát.
A házasságban valójában a lelkek kapcsolódnak össze és a lelkek egybekeléséből származik Isten rendelése folytán a szent és elválaszthatatlan kötelék. A keresztény házasságról az egyik legtöbbet hivatkozott mű XI. Pius pápa 1930. december 31-én kiadott enciklikája a Casti connubii. XI. Piusnak egyébként is figyelemreméltóak az enciklikái, (szám szerint 31 van belőlük) melyekben az egyház álláspontját igyekezett kifejezésre juttatni a világban jelenlevő visszásságokról, valamint az egyház célkitűzéseit rögzítette ebben a formában.
A Casti connubii a bevezetésben leírja, hogy a házasság isteni alkotás. Az ember szabadsága a házassággal kapcsolatban csak annak kinyilvánítására korlátozódik, hogy a felek valóban házasságot kívánnak-e kötni egy meghatározott személlyel vagy sem. A mű A házasság javai, Tévedések és visszaélések a házasságban, illetve A keresztény házasság felújítása című részből áll.
A házasság javai a gyermekek (akiket a házasság elsődleges céljaként nevez meg), a hitvesi hűség (amely kizárja a házasságon kívüli nemi érintkezést), a szentségi kegyelem (amely a házasságot felbonthatatlanná teszi).
A házassággal kapcsolatos tévedések és visszaélések fejezetben ünnepélyesen kárhoztatja a házasság jogának olyan használatát, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától megfosztja. Elítéli a házasságon kívüli nemi életet. Míg ezek a természet törvénye ellen valók, addig a házasság szentségi voltát sérti a válás, a polgári és vegyes házasság. A női emancipáció kérdését nem veti el, azonban kiemeli, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy a nőnek elsődleges hivatása a családdal kapcsolatos.
A keresztény házasság felújításának legfontosabb pontja a mély vallásosság, a katolikus egyház iránti engedelmesség, a keresztény és biológiai nevelés, a házasságra való előkészület, az egyéni választás és a társadalmi gondoskodás. A családapáknak olyan bért kell adni, hogy abból a maguk, a feleségük és gyermekeik tisztességes eltartásáról gondoskodhassanak. Ha ez nem lehetséges, a gazdagok jótékonykodjanak, ha ez is elégtelennek bizonyul, az államnak kell segítenie.
Az enciklikában lefektetett elvek körül élénk viták bontakoztak ki a katolikus egyházon belül, aminek eredményeképpen a II. vatikáni zsinat már nem tesz különbséget a házasság elsődleges és másodlagos célja között. A házasságot olyan szeretetközösségnek fogja fel, amelynek természetes gyümölcse a gyermek.
A házasság alakja szerint szerződés, tartalma azonban – láthatjuk – jóval tágabb horizontra nyit.
A „Casti connubii” körlevélben foglalt tanítás napjainkban is jelentős, érdemes elolvasni. A pápai enciklikák szakszerű alapossággal mutatják be az aktuális problémát, mindamellett olyan letisztult nyelvezeten, hogy bárki számára érthetővé válik.
A Pécsi Egyházmegyei Könyvtárban XI. Pius pápa keresztény házasságról szóló enciklikája mellett számos könyv található a házaséletről, esküvőről, férjhezmenetelről vagy nősülésről. Ezekről készült egy rövid, képes válogatás.
- Szuszai Antal: A házasság. A keresztények oktatása a legéletrevalóbb kérdésekről. Győr, 1906. (Jelzet: C 11694)
- Aczél József: Házasulandók kalauza. Budapest, 1927. (Jelzet: A 155)
- Tower Vilmos: Kihez menjek feleségül? Budapest, 1943. (Jelzet: A 9762)
- Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül? Budapest, 1947. (Jelzet: A 8716)
- A keresztény házasság. Rövid összefoglalás a házasság szentségéről. Budapest, 1980. (Jelzet: A 23783)
- Szeretetben - boldogan. Felkészülés a keresztény házasságra. Budapest, 1980. (Jelzet : B 21558)
Felhasznált irodalom
XI. Pius pápa apostoli körlevele a keresztény házasságról. Budapest, Szent István Társulat, 1931.
Kecskés Pál: A házasság etikája. Budapest, Szent István Társulat, 1928.
Az összeállítást és a fényképeket készítette: Bittner Mónika könyvtáros