A karácsony Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe; latin elnevezése "Natalis Domini", vagyis „az Úr születése” szintén a vallási eredetre utal. Az Üdvtörténet központi eseménye ez a dátum, mert aki Betlehemben világra jött, az nem csak egy az emberek közül, hanem Isten fia, a Megváltó.
Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy e szakrális ünnephez miért csatlakoznak olyan lelkesen azok is, akik nem vallásosak. Többféle választ találhatunk a (kissé provokatív) felvetésre, a blog témáját azonban nem szétfeszítve, egy rendkívül pragmatikus megvilágításba helyezem az egyik lehetséges okot: Jézus születésének pontos dátumát nem ismerjük, a karácsony kialakulása előtt nem is nagyon tartották fontosnak a születésnapot, jóval nagyobb hangsúlyt kapott a vízkereszt, amely a megvilágosodás, az emberré váló Isten születésének ünnepe. A kereszténység térhódításával azonban egyre sürgetőbbé vált, hogy a Megváltó születésének legyen konkrét dátuma, ezért a 335-ben tartott niceai zsinaton hosszas viták után, végül december 25-ét határozták meg Jézus Krisztus születésnapjának. Ez a dátum elég közel esik a téli napfordulóhoz, amelyhez számos pogány ünnep kapcsolódott, amelyek aztán idővel egészen egyszerűen beleolvadtak a karácsonyba.[2] A pogány és a keresztény ünnep ötvözetét nagyban segítette a közös szimbolumrendszer, hiszen ahogyan a téli napforduló a fény diadalát jelenti a sötétség felett, úgy a Megváltó eljövetele szintén fényt hozott az emberiségnek; másrészről pedig az ünnep egyik fontos jelképe, a karácsonyfa zöld ág-életfa utalás hangsúlyos jelentéssel bír mind a Bibliában, mind a pogány rítusokban.
Így lett a karácsony Jézus születésnapja és a szeretet ünnepe egyben, amivel együtt a karácsonyi asztal kinek az oltár jelképe, kinek a bőség ígérete, ami viszont mindenkit összeköt, az a transzcendens állapot, a kivételesség érzése, amikor felülemelkedünk a hétköznapokon és nagyobb harmóniában vagyunk a világgal, mint egyébként. Vallási meggyőződéstől függetlenül megtapasztalhatjuk a karácsonykor jelen levő szakrális időt, a várakozás, az ünnepi készülődés, az ünnepi öltözék, a karácsonyfa, a gyertyaláng és a karácsonyi énekek, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy minél teljesebben tudjuk megélni ezt a különleges időszakot.
Ünnepek ünnepeként is hivatkozunk a karácsonyra, a találó, szép kifejezést Assisi Szent Ferenc alkotta meg, a betlehemállítás szokása is tőle származik. A célja az volt, hogy megértesse és közelebb hozza az emberekhez Jézus születésének történetét. Kissé profán színezettel mondhatnánk, hogy kitűnő érzéke volt a karácsony arculattervezéséhez, Jézus születésének körülményeit ugyanis jóval többen ismerték meg így, mint az evangéliumokból. Szintén az ő érdeme, hogy elterjedtek a karácsonyi énekek, melyek a IV. században már léteztek, azonban ezeket a XII. század végéig, Assisi Szent Ferenc ideje előtt nem énekelték a templomokban, úgy tartották, nem illők az ünnep szentségéhez. Szent Ferenc gondolta úgy, hogy Jézus születésének ünnepét igazából is ünnepelni kell a hívekkel együtt, ezért bevitte a népi öröménekeket az egyház falai közé.
Nálunk erre legjobb példa a Kiskarácsony, nagykarácsony című betlehemes pásztordalunk, ami azon túl, hogy rendkívül fülbemászó, némi ismeretterjesztő tartalommal is szolgál: két külön ünnepről van szó. A december 25-én ünnepelt nagykarácsony mellett a kiskarácsonyt is megismerjük, ez ugyanis az újév napjának régi neve. Eredetileg népdal, a pontos keletkezési dátuma ismeretlen, viszont érdekesség, hogy a magyar népzenéért lelkesedő Brahms 1878-as hegedűversenyének második tételében felismerhetően szerepel a dallama. A motívumot később Kocsis Zoltán is feldolgozta, ráadásul 45 különböző stílusban, érdemes meghallgatni, igazi zenei csemege.
A másik ismert mű népdal-templomi ének műfajban pedig a Mennyből az angyal című, melyről sokáig azt hitték, erdélyi népdal, ott vált ugyanis először szokássá a faállítás, bár akkoriban az ajándékokat még nem a Jézuska, hanem az Angyal hozta. Mint később kiderült, az ének már 1798-ban felbukkant egy Heves megyei plébános, Szentmihályi Mihály énekeskönyvében, aki feltehetően a szerzője is egyben. A dalt 1910-ben Vikár Béla vette fonográfhengerre, majd a felvételt Bartók Béla jegyezte le. Később számtalan feldolgozásban adták elő, legismertebb talán a Bárdos Lajos-féle vegyeskarra írt műve vagy a mindenki által Csendes éj albumon hallható gyerekkarra írt verzió.
Nem túlzás azt állítani, hogy a karácsonyi dalokat ugyanúgy ismerik hívők és nem hívők, aki ezeket énekli és figyel a szövegre, megérti azt, hogy milyen jelentős esemény történt Betlehemben. Amikor karácsonyi dalokat éneklünk, akkor a Jézus születéséről szóló evangéliumi részeket mondjuk el dalban.
A Csordapásztorok című ének – melynek szövege már Kisdi Benedek egri püspök 1651-es énekeskönyvében is szerepel – teljes egészében megjeleníti ezt:
„Csordapásztorok midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel a mezőben,
Isten angyali jövének melléjük. Nagy félelemmel telék meg ő szívük.
Örömet mondok, nagy örömet néktek, Mert ma született a ti Üdvösségtek.
Menjetek el csak gyorsan a városba, Ott találjátok Jézust a jászolba'.
Elindulának, és el is jutának, Szűz Máriának jó napot mondának.
Serkentsd fel Jézust, szent Fiadat nékünk, Mert mi angyalok igéjére jöttünk.
Üdvöz légy, Jézus, pásztorok Pásztora, Bűnös emberek megváltó szent Ura.
Kérünk tégedet, mi Üdvözítőnket, Sok bűneinkért meg ne utálj minket.
Dicsőség néked, örök Atyaisten, Te kisded Jézus és Szentlélek Isten!”
A pásztorok méltán sok karácsonyi dalban szerepelnek, az ünnepek alkalmat adnak arra is, hogy elgondolkodjunk azon, hogy Jézus miért egy jászolban látta meg a napvilágot és miért játszanak ilyen jelentős szerepet a pásztorok.
A Pásztorok, pásztorok örvendezve kezdetű egyházi ének a Zsasskovszky–Tárkányi énekeskönyvben jelent meg az 1800-as években. A szöveget Tárkányi Béla írta, a dallam a Zsasskovszky testvérek (Zsasskovszky Endre és Ferenc) szerzeménye, nevüket kevesen ismerik, holott a szerzeményeiket ma is sokan éneklik. Számos karácsonyi daluk közül (Az ige megtestesült Názáretben; Dicsőség mennyben az Istennek) ez a legismertebb és a sorokból a betlehemi történeten túl képes érzékeltetni azt a megmagyarázhatatlan transzcendens hangulatot, hogy ott, akkor a pásztorok milyen lenyűgöző dolognak lehettek a részesei.
„Pásztorok, pásztorok örvendezve / sietnek Jézushoz Betlehembe. / köszöntést mondanak a kisdednek, / ki váltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív, / értse meg ezt tehát minden hű szív: / a kisded Jézuskát mi is áldjuk, / mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk, / aki a váltságot hoztad nékünk. / Meghoztad az igaz hit világát, / megnyitod Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának, / érettünk született szent Fiának, / és a vigasztaló Szentléleknek: / Szentháromságban az egy Istennek!”
A karácsonyi énekek sorát a Csendes éjjel (Stille Nacht, heilige Nacht) zárom, rendkívül letisztult a szövege, Joseph Mohr osztrák pap írta dallamát pedig Franz Xaver Gruber komponálta. A dalt először az ausztriai Oberndorf beli Salzburg Szent Miklós-templomában adták elő 1818. december 25-én. Mohr igazából már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az 1818-as előadást megelőző estén kérte meg Grubert, hogy szerezzen hozzá dallamot és gitárkíséretet. A világ majd’ minden nyelvére lefordított karácsonyi daláról rengeteg legenda kering, legnépszerűbb talán az, hogy a templom orgonája elromlott, mert megrágták az egerek, nagy volt a hó és a kis faluban senki sem értett a megjavításához. Valami más hangszert kellett választani, Mohr atya a gitárt ajánlotta Grubernek, aki először nem akarta elvállalni Mohr felkérését, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta azt a zenét. A Csendes éj azóta is az egyik legmeghittebb és legszerethetőbb karácsonyi dalaink egyike. A szövegébe érdemes elmélyedni, mert pont arról a szakrális időről szól, ami a betlehemi történések lényege: a szentséges éj, amikor olyan esemény történt, ami mindent megváltoztatott: „Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!”
Assisi Szent Ferencnek köszönhetően tehát azok is tudnak az evangéliumból idézni, akiknek eddig tudomásuk sem volt róla, hogy ilyen tudás birtokában vannak. Lukács evangéliumából a vonatkozó részlet itt olvasható.
Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!
„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,8-14)
Bittner Mónika
A karácsonyi dalokat a címre kattintva meg is hallgathatják!
Irodalom:
Balanyi György: Assisi Szent Ferenc élete. Szent István Társulat, Budapest, 1925.http://www.ppek.hu/konyvek/Balanyi_Gyorgy_Assisi_Szent_Ferenc_elete_1.pdf (utolsó letöltés: 2024. 12. 19.)
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I–II. Budapest, Szent István Társulat, 1977.
Béres József: Szép magyar ének. Negyedik kiadás. Akovita Könyvkiadó Kft, 2016.
Jajczay János-Schwartz Elemér: Karácsony a művészetben. Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest,1942.
Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. Szent István Társulat, Budapest, 2005.
Karácsony: Az ünnep története. https://mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete (utolsó letöltés: 2024. 12. 19.)
[1] Babits Mihály: A második ének című mesedráma részlete
[2] https://mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete?pIdx=1