30 éve, életének 62., áldozópapságának 38. évében hunyt el Dr. Bán Endre morálteológus, a Pécsi Egyházmegye általános helynöke, kanonok, pápai prelátus, főiskolai rektor. Bandi atya végtelen bölcsességgel és emberszeretettel, hatalmas tudással, kiváló orgánummal, továbbá páratlan közösségteremtő munkássággal rendelkező pap volt. „1995. július 24-én pótolhatatlan veszteség érte az Egyházmegyénket: Életének 62. évében, papságának 38. évében a Szombathelyen tartott lelkigyakorlat ideje alatt, váratlanul érte a halál.” A Magyar Katolikus Egyház papjai közül egy kivételes egyéniség távozott hirtelen: váratlan rosszulléte után, a szent útravalót kérve, és abban megerősödve adta vissza lelkét Teremtőjének.
Dr. Bán Endre 1994-ben[1]
Bán Endre 1934. június 1-jén látta meg a napvilágot a Somogy megyei Marcaliban. Édesapja Bán Antal MÁV főfelügyelő, édesanyja pedig Wéber Piroska voltak. Négyen voltak testvérek: bátyja Zoltán[2], nővére Klára[3] és húga Ágnes[4].
Családja 1938-ban költözött Pécsre. Középiskolai tanulmányait a pécsi Ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában végezte, 1952 júniusában a IV. B osztályban érettségizett. A természettudományok iránt érdeklődött: matematikus, biológus, fizikus vagy orvos akart lenni. Tizenhatévesen ministránsként a Ferences Templomban szemtanúja volt a ferences szerzetesek elhurcolásának, és a hatóságok által kijelölt dr. Lukács István (1907–1988) pap határozott, félelmet nem ismerő fellépésének az államhatósággal szemben. Innentől kezdve Lukács atya ministránsa és gyónója lett.
Érettségikor az atya megkérdezte tőle, nem akar-e pap lenni. Ekkor ő megérezte Isten hívását, de félő volt, hogy a teológia oktatást beszüntetik: „De mert csúnya, kommunista világ volt, a biztonság kedvéért az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem – SPÉ) matematika szakára is jelentkeztem.”[5] Biztosra ment: végül mindkét helyre felvették, ám végül mégis a szívére hallgatott. Teológiai tanulmányait a Budapesti Hittudományi Akadémián végezte, ahol 1957-ben kapott diplomát. 1958-ban ugyanitt teológia doktori címet szerzett morálteológiából: disszertációja a keresztény reményről szólt.
1957. június 30-án – abban az évben csak őt egyedül – szentelte pappá Pécsett Virág Ferenc megyéspüspök. Papi jelmondatát Máté evangéliumából választotta: „Legyen meg a te akaratod!’ (Mt 6,10).
Bán Endre pappászentelési emlékei[6]
1958-ban az újonnan felszentelt püspök, Rogács Ferenc (1958–1961) kinevezte titkárának, püspöki levéltárosnak és szertartónak.
1962. február 7-én az államhatóság büntető eljárást indított ellene a Büntető Törvénykönyv 1. §-a alapján[7], és felmentették az egyházmegyében betöltött tisztsége alól: „az egyház és állam közti megállapodás jó szellemének és biztonságának veszélyeztetése miatt”.[8] Az ellene felhozott, koholt vádak a „Fekete Hollók” fedőnevet viselő egyházellenes nyomozás részét képezték, amelynek során országszerte mintegy 50 papot vontak felelősségre. Bán Endre visszaemlékezve úgy vélte, hogy eltávolításához az is nagyban hozzájárult, hogy az akkori egyházügyi megbízottal kölcsönösen nem kedvelték egymást.[9] Állami nyomásra Dr. Cserháti József akkori káptalani helynök, későbbi megyéspüspök (1969–1989) 1962 és 1964 között, három évre szolgálaton kívül helyezte. Tolnára „rejtette el”, ahol legendák szóltak arról, miként találta meg pénzbeszedőként és egyéb módon a lehetőséget, hogy mindvégig lelkipásztor maradhasson szeretett hívei mellett.
A büntetés lejárta után – 1965. január 1-jével – Tolnán maradt, és Cserháti apostoli kormányzó engedélyével segédlelkészként folytathatta papi működését. Várkonyi János prépost és Fricsy Ádám jezsuita atya mellett végzett szolgálatot.
Dr. Bán Endre és Fricsy Ádám tolnai elsőáldozó lányokkal 1971-ben Tolnán[10]
1971-ben Szigetvárra került, ahol Várnagy Antalt váltotta. Golob Ferenc ekképp emlékszik vissza első találkozásukra: „1971 júliusának egyik napján elmentem a plébániára, hogy elköszönjek Várnagy Antaltól, akit Szigetvárról Pécsre helyeztek. A kapun belépve szembe találkoztam egy svájci sapkás, munkásruhás fiatalemberrel, aki éppen a dobozait, csomagjait hordta be az épületbe. Antal atya bemutatott bennünket egymásnak: Dr. Bán Endre személyében az utódját köszönthettem. Segítettem a pakolásban, szóba elegyedtünk. Ezzel az epizóddal kezdődött ismeretségünk, barátságunk…”[11] Már Szigetváron hozzákezdett a közösségteremtő munkájához: kis templomi énekkart szervezett, színesebbé téve a gyerekmiséket. Amikor 1972-ben a hatóságok negligálása ellenére rádión és magnófelvételen elérhetővé vált Tim Rice és Andrew Loyd Webber Jézus Krisztus szupersztár című rockoperája, a helyi gimnázium tanulói számára Bandi atya megszervezett egy „előadást”. A művet ő maga prezentálta kis táskamagnójával, az egyes dalok előtt pedig Golob Ferenc idézte fel az ókori történetírók keresztényekre vonatkozó írásait.[12]
1974 júniusában a pécsi Jézus Szíve (Pius) Plébániára került segédlelkészi minőségben. 1978-tól 1993-ig ez utóbbi helyen plébánosként működött. Nagy örömére szolgált, hogy kis szobája a szentély felett volt, „ahol éjszakánként adorálhatott az eucharisztikus Jézussal. Tőle kapta azokat az igazságokat és erényeket, melyek annyira bölccsé, vonzóvá, egyszerűvé és együttérzővé tették.”[13]
Hittanóráin generációk nevelkedtek fel, amelyen egyszerre sokszor 50–60 gyerek is jelen volt. 1989-ben a Jézus Szíve Templomban 200 elsőáldozó járt hozzá. A vasárnap fél tízkor kezdődő gyermekmiséit legendák övezték: nem fértek be a hívek a templomba, sőt – visszaemlékezések szerint – még a reggeli plébánosi[14] miséről is átszoktak hozzá a hívek. Bandi atya a prédikációk alatt nem maradt az oltárnál, hanem lement a padok közé, és beszélt a gyerekekhez, játékos előadásokkal hozta közelebb nekik a Szentírást, a prédikáció végén pedig pár mondatban összefoglalta a tanulságokat a felnőttek nyelvén is: „A legfontosabb, hogy a gyerekek szerepeljenek. A prédikáció nem előadás, hanem párbeszéd, és a régi szent énekeket a mai változatban éneklik a kicsik. Érzik, tudják, hogy hozzájuk szólok, most ők a főszereplők. Szívesen állnak az oltár elé, és a padban ülők is bátran bekapcsolódnak, részesei lesznek a ceremóniának."[15]
Bán Endre gyermekmiséje a Pius Templomban 1990 februárjában[16]
Újításai közé tartozott az utcai körmenet, azaz a liturgikus szertartás egy részének a templomból való kihelyezése. Az 1970-es évek második felében a Pius Templom kerítésének egyik kapuján kimentek a hívek, majd a másikon be. A következőkben már a Tanárképző Főiskola elé is kivonult a körmenet. Ennek azért is volt nagy jelentősége, mert ekkor nem volt szabad a vallási szertartásokat az utcára vinni. Bán Endre azonban a reformok terén itt nem állt meg: beat-misét is szervezett, felcsigázva az ifjúságot. Pontosan fogalmazva ez ifjúsági zenés misét jelentett kulturált dob-, fuvola- és gitárkísérettel.[17] A korábban a templomban működő kislétszámú énekkart 1978-ban Dobos László karnagy és Varga Zoltán kántor-orgonista segítségével felfejlesztette.[18]
1982 júniusában családja és szeretett hívei körében ünnepelte ezüstmiséjét.
Dr. Bán Endre ezüstmisés emléke (1982)[19]
Ez idő alatt a hívek lelki gondozása mellett a központi igazgatásban, a hivatali munkából is kivette a részét. 1977-ben szentszéki kötelékvédő lett.
Cserháti József megyéspüspök őt szemelte ki püspökutódjának. 1983. április 19-én Belon Gellért (segédpüspök 1959/1982–1987) lemondási ügyére és betegségére hivatkozva megkereste Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét[20] (1971–1989), segédpüspöki javaslatának elfogadását kérve. Cserháti ekképpen jellemezte Bán Endrét: „Haladó gondolkodású, szociális lelkületű, tudományosan is jól felkészült pap, aki nemegyszer a békegyűléseken hozzászólásaival a más felekezetű papság komoly odafigyelését is felkeltette.[21] Ha segédpüspököt lehetne választani, a Pécsi Egyházmegye papsága biztosan egyöntetűen reá szavazna. Benne látom azt a személyt, aki saját gondolkodásom és intézkedésem elvi szempontjait is mindig figyelembe tudta venni és ezeken keresztül igyekezett megítélni az egyház és állam viszonyának alakulását.” Az elutasító válasz május 25-én született meg, mondván, a szentszéki tárgyalásokon elhangzottak értelmében, Pécsett marad minden a régiben: „nem esedékes, mert Belon marad a segédpüspök”.[22] A jelölést és a kinevezést maga Bán Endre is visszautasította: egészségügyi gondjai (szívbetegség) miatt kérte püspökét, hogy mellőzze a püspökutódlásból.[23]
1989 áprilisában Roger Schütz és Alois Löser, a Taizé Közösség alapítója és priorja a tematikus közös gondolkodás, a megbékélés és kiengesztelődés jegyében meghirdetett háromnapos taizéi (ökumenikus szerzetesközösség) találkozót Pécsett rendezték meg. Az európai regionális rendezvényen mintegy 15 000 fiatal vett részt Közép- és Kelet-Európából, amelynek 1989. április 29-i helyszíne a Pius Templom volt. Pécsett két házasközössége volt, amelyekre nagy hatással volt a találkozó, így sokáig taizé-énekeket énekeltek összejöveteleiken.
A Taize-találkozó egyik helyszíne a Pius Templom (1989. április 29.)[24]
1990 szeptemberétől haláláig, Mayer Mihály megyéspüspök felkérésére általános helynök lett, ami súlyosbodó betegeskedése mellett hatalmas feladatot jelentett számára, hiszen ez az ordinárius teljeskörű helyettesítését jelentette, leszámítva a papszentelést.
1991 és 1995 között az újraalapított Pécsi Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet első rektorává és erkölcsteológia tanárává nevezték ki. Az intézmény további oktatói: a spirituális lelki igazgató, lelkiségteológia tanára Garadnay Balázs és prefektusa, a fundamentálteológia tanára Puskás Attila voltak. Az első tanévben a Győrből hazakerülő és a frissen felvett papnövendékek még a püspöki palotában laktak, az oktatás pedig a Káptalan utca 8. szám alatti Székesegyház egyházközösségi termeiben és hittantermében folyt. A főiskola tantermeket, házi kápolnát és lakószobákat is magába foglaló új épületét 1992 februárjában szentelték fel. Ez volt korábban a Dunántúli Napló napilap szerkesztőségi székháza (ma ismét a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola otthona).[25]
Dr. Bán Endre rektor a főiskola kispapjainak társaságában[26]
A megsokasodó feladatok és a papnevelés fontossága miatt 1993 júliusában – Mayer püspök kérésére – elhagyta szeretett plébániáját, a Piust. Plébánossága befejezésével, 1993 nyarától haláláig a Janus Pannonius utca 4. szám alatt lakott, itt fogadta szívélyes és kötetlen beszélgetésekre híveit, kollégáit.
Bán Endre széleskörű társadalmi, tudományos és kulturális munkát végzett a Pécsi Egyházmegyében. 1990 után a televízióban és a rádióban családi, vallási és művészeti témákban számos esetben kérték fel szakértőként. Részt vett a Janus Pannonius Tudományegyetem által szervezett keresztény pedagógiai nyári egyetemen.[27] Művészeti kiállítások megnyitóján mondott beszédeket. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán 1991 augusztusában megnyitott „Belépek Krisztus nyomába. A népi vallásosság tárgyi emlékei Baranya és Tolna megyében” című, Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutató–kurátor kiállítása volt. A II. János Pál pápa látogatása tiszteletére létrehozott tárlat a Pécsi Egyházmegye (Baranya és Tolna megye) területéről, templomaiból, kápolnákból és búcsújáró helyekről és plébániákról származó, a katolikus és protestáns népi vallásosságot reprezentáló tárgyi emlékek, szakrális tárgyak bemutatását tűzte ki célul. Főként 18. századi szentképek, szobrok; búcsús helyekről népi emlékek, feszületek, bibliák, festett faragványok kerültek bemutatásra.[28]
1991. szeptember 15-én, vasárnap ő szentelte fel a pécsi Kálvária 1906-os, Rupprecht testvérek által készített kis harangját, amelyet 1973-ban két huligán ellopott, majd 1310 forintért eladott.[29] 1992. szeptember 12-én ő áldotta meg az Uránvárosban, a hajdani pécsi repülőtéren felállított II. világháborúban hősi halált halt repülősök, valamint a polgári vagy sportrepülés és ejtőernyőzés áldozataiért emelt obeliszket, a Pécsi Repülős Emlékművet.
Tagja volt a Családvédelmi Tanácsnak és a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Regionális Kutatásetikai Bizottságának, részt vett a drogellenes mentőszolgálat alapításában és működtetésében.
1991-től a Pécsi Egyházmegye képviseletében – hozzászólási joggal – ő képviselte a Pécsi Egyházmegyét az 1949 után államosított egyházi tulajdonú ingatlanok helyzetének rendezési tárgyalásain. Kiváló tárgyalókészsége volt.[30]
Bán Endre civilben[31]
Egyházi és társadalmi munkásságát számos elismeréssel honorálták: 1984 márciusában tiszteletbeli esperessé nevezte ki Cserháti püspök. 1989 márciusában pedig a lelkipásztori életben végzett széleskörű, buzgó és odaadó munkája elismeréseképpen a Pécsi Székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává választották, majd 1991 októberétől székesegyházi mesterkanonok lett. 1993. augusztus 13-án II. János Pál pápa lelkipásztori érdemei és egyéb munkái elismeréseként pápai prelátussá nevezte ki.
1993. szeptember 1-jén Pécs város napján Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése Pro Civitate kitüntetésben részesítette teológiai munkásságáért, valamint konfliktushelyzetbe került emberek morális problémáinak megoldásáért, életlehetőségük javításáért végzett önzetlen tevékenységéért.[32] A Pécsi Orvostudományi Egyetem „Pro Universitate” kitüntetéssel ismerte el az Orvosi Kutatásetikai Bizottságban végzett munkáját.
Városi elismerésben részesültek 1993. szeptember 1-jén a Pécsi Városházán
(Keresztes László, dr. Pintér András, Kárpáti Gábor, Maár Gyula, id. Csethe István, dr. Polányi Imre, Friedrich Wilhelm Kiel, Bán Endre)[33]
Tudományos írásműveiben is fontos gondolatokat tett közzé, mind a főiskolai hallgatók, mind a világi olvasók számára. Önálló művét Kele Pál Pécs-Belvárosi plébánossal közösen írta meg, Találkozás Istennel Krisztusban. Elmélkedések az imáról és a lelkiéletről címmel. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak lefordításában, valamint a hittudományi oktatás tankönyveinek kidolgozásában. Könyvfejezeteket és szaklapokban megjelenő tanulmányokat is jegyzett. 1971-től publikált a Teológia című szaklapban. (Ld. műveit az életrajz végén)
Szívbetegségével már 1989-ben tisztában volt, amelyet sok feladatvállalásának és a rohanásnak köszönhetett. Szíve gyakori elszorulásából tisztában volt vele, földi élete nem tart sokáig. Ám ő csak dolgozott, dolgozott: az Isten szolgálatában az egyházmegyéjéért, a hívekért, a kispapokért. 1995 tavaszán paptársai és hívei is aggódva figyelték a rengeteg szellemi munkában rohamosan meggyengülő egészségét, örök sápadtságát.
1995. július 21. és 24. között Szombathelyen hitoktatók és lelkipásztori munkatársak számára lelkigyakorlatot[34] tartott, a 23-i záró szentmisét követő hajnalban, 24-én lett rosszul, halkan suttogta a segítségére sietők fülébe: „Imádkozzatok értem!” Utolsó szavaival még a szent útravalót kérte, a kiérő mentős rohamkocsi már nem segíthetett rajta, a kórházba már csak a haldokló atyát vihette... Orvosa úgy fogalmazott: „Szíve teljesen elégett, csak a zsugorodott főerek tartották össze.”[35] Egyházmegyéjét, paptársait és a híveket váratlanul érte tragikus halála.
A szombathelyi lelki gyakorlaton készült utolsó felvételen (1995. július 23.)[36]
Temetését Pécsett rendezték: engesztelő szentmiséjét és beszentelését a Pécsi Székesegyházban 1995. augusztus 1-jén Mayer Mihály pécsi megyéspüspök koncelebrálta két püspöktársával és az egyházmegye 50 papjával. Mintegy 1500-an imádkoztak lelki üdvösségéért. A búcsúztatót Bíró László, korábbi pécsi egyházmegyés paptársa, az akkori kalocsa-kecskeméti segédpüspök (1994–2008) mondta.
Bán Endre ravatala a Pécsi Székesegyházban 1995. augusztus 1-jén[37]
Másnap, augusztus 2-án reggel szeretett templomában, a Pius Templomban is elbúcsúztatták. Végakaratának megfelelően hamvasztás után a Pécsi Központi Temetőben levő családi sírboltba, édesapja és édesanyja mellé helyezték örök nyugalomra, ahol dr. Kneip István, a Jézus Szíve Plébánia plébánosa búcsúztatta: „Az egyház papjai közül olyan egyéniség távozott körünkből, akinek elvesztése mindannyiunkat megállásra, elmélyülésre, gondolkodásra késztet, s akinek hiánya ráébreszt majd bennünket azokra az értékekre, amelyeket életével szolgált, és példájával elénk állít.”[38]
Dr. Bán Endre sírja a családi sírboltban[39]
Hívei nem feledték el, sőt az utókornak sem engedték feledésbe merülni a jóságos papjuk életét és életművét. Halála után alig egy évvel életre keltették Bán Endre gondolatébresztő szavait, elmélkedéseit, emberközeli párbeszédeit, életszerű képekkel mutatva meg a mai embernek az Istenhez vezető göröngyös, mégis olyan vonzó út irányát. 1996-ban az abaligeti Lámpás Kiadó jóvoltából, Dr. Révész Mária alpolgármester szerkesztésében összegyűjtötték írásait, prédikációit, lelkigyakorlatokra, papi rekollekcióra készített beszédeit. A szövegrekonstrukciókat hol fennmaradt kéziratok, hol a hívek jegyzetei, magnófelvételei segítették. Az utolsó szombathelyi lelkigyakorlat anyaga is belekerült az emlékkönyve. (Bán Endre: Bán Endre emlékkönyv. Válogatás Bán Endre írásaiból és beszédeiből. Szerk. Révész Mária. Lekt. Bíró László – Garadnay Balázs. Jézus Szíve Plébánia – Lámpás Kiadó, Pécs–Abaliget, 1996.)
Bán Endre emlékkönyv (1996)[40]
***
Bán Endre széleslátókörű, művelt ember és kiváló szónok volt, aki példaértékű alázattal, sok esetben erőn felül teljesítette feladatait, vállalta a legkülönbözőbb kötelezettségeit. Széleskörű társadalmi és tudományos tevékenysége nagyban gazdagította egyházmegyéje hírnevét. Tanított, gondolkodott, segített. „Megvalósította a Szent Pál-i eszményt »mindenki mindene lettem«” (1Kor 9,22). [41] Közreműködött a konfliktushelyzetbe került emberek morális problémáinak megoldásában, életlehetőségeik javításában, csatlakozva városi programokhoz. Mindenkit és mindent Isten jóságos szemével nézett, nyitott volt mindenféle ember irányában. Nyílt, kommunikatív ember volt, akinek egész lényéből sugárzott a szeretet és a jóság. A Pius Templom lelkésze, Lőrincz Sándor után hívei is csak így emlegették: A JÓSÁGOS.
„Ha Isten nagyságát és jóságát meg akarjuk ismerni, ahhoz megfelelő lelkületre van szükség. A világunk olyan, amilyennek mi kialakítjuk, de ahhoz, hogy ez a világ jó legyen, elsősorban magunkkal kell békét kötni. Ezt kell kisugározni, szétküldeni magunk körül. Ennek alapja a szeretet. Erre kell épülnie az életnek, ez irányítja a tetteinket, csak ez lehet az összekötő kapocs köztünk és Isten között.”
(Bán Endre 1995. július 23-i, szombathelyi lelkigyakorlatának utolsó elmélkedéseiből – halála előtt)[42]
Nyugodjék békében!
[Bán Endrére emlékező írásunk folytatásaképpen következő blog-bejegyzésünkben paptársak, hívek és barátok Bandi atyáról őrzött emlékeit adjuk majd közre.]
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
Műve
Kele Pál – Bán Endre: Találkozás Istennel Krisztusban. Elmélkedések az imáról és a lelkiéletről. Szent István Társulat, Budapest, 1973.
Tanulmányok
Csendes órák. Szent István Társulat, Budapest, 1975.
- A Szentlélek. 149–157. p.
- Ő szólt a próféták szavával. 181–182. p.
- A teljes igazság. 194–197. p.
- Együtt a Szentlélekkel. 201–204. p.
- A Szentlélek a családban. 207–209. p.
- A törvény korlátai. 212–213. p.
A II. Vatikáni Zsinat tanítása. A zsinati döntések magyarázata és okmányai. Szerk. Dr. Cserháti József – Dr. Fábián Árpád. Szent István Társulat, Budapest, 1975.
- Határozat a püspökök lelkipásztori hivatásáról – „Christus Dominius”. 157–180. p.
- Határozat a papi szolgálatról és életről – „Presbyterorum Ordinis”. 221–254. p.
Találkozás Istennel I. Isten a mennyei Atyánk. Szent István Társulat, Budapest, 1980. (társszerkesztő)
Találkozás Istennel II. Jézus Krisztus a testvérünk. Szent István Társulat, Budapest, 1980. (társszerkesztő)
Találkozás Istennel III. Elmélkedések az imáról és a lelkiéletről. Szent István Társulat, Budapest, 1981. (társszerkesztő)
„Az erkölcs és a mai világ”. In: Küldetésben. Tanulmánykötet a Teológia folyóirat húszéves jubileumára. Szerk. Korzenszky Richárd, OSB, Budapest, 1987. 115–132. p.
Tomka Ferenc – Bán Endre: Szempontok a papság jelenéről és múltjáról. In: Tomka Ferenc: Az evangelizáció: Gyakorlati teológia. 2. kötet. Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek. Budapest, 1990. 33–38. p.
Túlzott óvatosság. In: Kereszténység és közélet. Vigilia Kiadó – Pannonia Könyvek, Budapest, 1991. 61–62. p. (Keresztény szemmel 3.)
A környezetvédelem erkölcsi oldala. In: Szempontok a környezeti neveléshez. Szerk. Nagy Mária. Temporg, Pécs, 1996. 11–25. p.
Néhány megjegyzés az új hittankönyvhöz = Teológia, 1971/2. 121–122. p.
Fejezet Janus Pannonius magyar utóéletéből = Jelenkor, 1972/4. 353. p.
A pap közvetítő szerepe = Teológia, 1982/2. 102–107. p.
A vallási átélés mint lelkipásztori probléma = Teológia, 1983/4. 244–247. p.
Kereszteljünk - de hogyan? = Teológia, 1985/1. 20–24. p.
Boldogok az igehirdetők = Teológia, 1986/2. 72–76. p.
Mennyire keresztények a keresztények? = Teológia, 1987/1. 3–7. p.
Isten a Szeretet = Teológia, 1987/4. 136–238. p.
Prófétaság és lelkipásztorkodás az ember által teremtett világban = Teológia, 1989/3. 178–183. p.
Hívő fiatalok a megváltozott gazdasági helyzetben = Teológia, 1989/1. 6–10. p.
Kérdések életünk értelméről = Teológia, 1990/4. 223–227. p.
Fény és árnyék a lélek mélyén = Teológia, 1991/2. 104–108. p.
Kérdőjelek a mai hívőkben = Teológia, 1992/4. 251–254. p.
„Tolle, lege!” – Néhány tanács bibliaolvasóknak = Teológia, 1993/2. 106–108. p.
Források, életrajzok
Dr. Bán Endre (1934–1995) = Dunántúli Napló, 1995. július 26. 3. p.
Halottaink – 1002/1995 – Dr. Bán Endre = Pécsegyházmegyei Körlevelek, 1995. IV. 5. p.
Dr. Bán Endre (1934–1995) = Keresztény Élet, 1995. augusztus 6. 2. p.
Dr. Révész Mária: Bán Endrére emlékezve = Új Dunántúli Napló, 2005. július 22. 15. p.
Bíró László: Bán Endre halálára = Új Ember, 1995. augusztus 13. 4. p.
Kalász Gyula: Bán Endre. In: Pécs Lexikon I. kötete Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010. 69–70. p.
Dr. Bán Endre [1991 karácsonya]. In: Sz. Koncz István: 43 beszélgetés: Demjén Ferenctől Vitray Tamásig. Pécs, 2021. (12.)
A magyar katolikusok szenvedései 1944–1989. Havasy Gyula dokumentumgyűjteménye. Szerző kiadása, 1990. 409. p. = https://mek.oszk.hu/24300/24345/24345.pdf
V.G: Egy élet az egyszerűség jegyében – Engesztelő szentmiseáldozat dr. Bán Endre püspöki helynökért = Dunántúli Napló, 1995. augusztus 2. 3. p.
Wy [Wessely Gábor]: Lelki környezetünk alakítói – Bán Endre általános helynök = Tolna Megyei Népújság, 1994. november 10. 4. p.
Wy [Wessely Gábor]: Elment a lelkipásztor = Tolna Megyei Népújság, 1995. augusztus 5. 4. p.
Wessely Gábor: Aki nem önmagáért ragyogott = Tolna Megyei Népújság, 1995. szeptember 9. 10. p.
A város jó lelke = Dunántúli Napló, 2002. október 10. 10. p.
[1] A kép forrása: Bemutatkozik A Hittudományi Főiskola (1994) – PTE 1367 = https://www.youtube.com/watch?v=9koTlKA5PbM [2025.04.27.]
[2] Bátyja, Bán Zoltán Elizius (1931–2019) szintén az egyház kötelékében munkálkodott, ciszterci szerzetes, világi papként jó ideig a Pécsi Egyházmegyében szolgált. Dr. Cserháti József megyéspüspök meghívására került a Pécsi Egyházmegyébe: 1973–1981 között káplán volt Nagynyárádon, majd plébános 1981–1984 között Bükkösdön, 1984–1988 között pedig Görcsönyben. Antal Emília: Bán Zoltán Elizeus O. Cist. atyára emlékezünk. 1931–2019. In: A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma évkönyve a 2018/2019. tanévről. Közli: Bodáné Gálosi Márta igazgató. Pécs, 2019. 190–191. p.
[3] Bán Klára értékkönyvelő, férje Wöllner Rezső statisztikus.
[4] Dr. Bán Ágnes ügyvéd, férje dr. Hrabovszky Tamás orvos.
[5] Dr. Bán Endre [1991 karácsonya]. In: Koncz István Szabolcs: 43 beszélgetés. [Budapest, 2021]
[6] A képek forrása: Pécsi Egyházmegyei Könyvtár – Papi emlék-gyűjtemény.
[7] 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
1. § E törvény feladata, hogy védje a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét és jogait, neveljen a szocialista társadalmi együttélés szabályainak a megtartására, valamint az állampolgári fegyelemre. Ennek érdekében meghatározza, hogy mely társadalomra veszélyes cselekmények bűntettek, és hogy ezek elkövetőivel szemben milyen büntetések alkalmazhatók.
[8] 1945 után a pártállami egyházpolitika véghez vitelében a legfontosabb segítséget az állambiztonsági szolgálatok tették. Ezek feladata lett a társadalomba évszázadok óta beágyazódott egyház felszámolása: a hitélet és a vallásgyakorlás teljes ellehetetlenítése, megszüntetése. Egyik legkiterjedtebb nyomozást a klerikális államellenes szervezkedéssel indokolva „Fekete Hollók” fedőnév alatt a világi papok és szerzetesek által irányított ifjúsági csoportok ellen indították 1960 novembere és 1961 februárja között. Ennek *égisze alatt nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is felderítették ezen csoportok működését. Az üggyel összefüggésben eltávolításra a következő pécsi katolikus papokat javasolták: Bán Endre, Barcza Tivadar és Csonka Ferenc. Vörös Géza: Egyházak az állambiztonsági dokumentumokban. = Levéltári Szemle, 2009/3. 20–45. p.; Wirthné Diera Bernadett: Katolikus hitoktatás és elitképzés a Kádár-korszakban – Az 1961-es „Fekete Hollók” fedőnevű ügy elemzése [Disszertáció] Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2015. 195. p.
= https://doktori.btk.elte.hu/hist/wirthnedierabernadett/diss.pdf [2025.07.06.]]
[9] Dr. Bán Endre [1991 karácsonya]. In: Sz. Koncz István: 43 beszélgetés: Demjén Ferenctől Vitray Tamásig. Pécs, 2021.
[10] A kép forrása: Wy [Wessely Gábor]: Elment a lelkipásztor = Tolna Megyei Népújság, 1995. augusztus 5. 4. p.
[11] Hálásan köszönöm Golob Ferencnek a tartalmas és Bandi atya személyiségét árnyaló, személyes visszaemlékezését.
[12] Golob Ferec visszaemlékezése.
[13] Széll Margit: Bán Endre Emlékkönyv. Szerkesztette dr. Révész Mária. Lámpás Kiadó, Jézus Szíve Plébánia Pécs. 1996. 300 old. 616 Ft [Recenzió] = Távlatok, 1997. szeptember
= https://tavlatok.hu/38elottiek/tavlatok37.htm#37SZEMLE [2025.07.05.]
[14] A Jézus Szíve Plébánia plébánosa Nádosi Sándor volt 1964 és 1978 között.
[15] Vasárnapi gyermekmise = Dunántúli Napló, 1990. február 5. 3. p.
[16] A kép forrása: Laufer László/Dunántúli Napló. Köszönetemet fejezem ki Laufer Lászlónak, a Dunántúli Napló nyugalmazott fotóriporterének Bán Endre atya 1990. február 4-i gyerekmisés képeiért.
[17] Kosaras Attila visszaemlékezése. Ezúton köszönöm neki a tartalmas beszélgetéseket és a nagyszerű történeteket.
[18] Golob Ferenc visszaemlékezése.
[19] A képek forrása: Pécsi Egyházmegyei Könyvtár – Papi emlék-gyűjtemény.
[20] Államtitkári rangban.
[21] Mayer Mihály püspök atya elbeszéléséből tudjuk, hogy Bán Endre nem vett részt a papi békemozgalomban. Cserháti József megyéspüspök azért küldte el egy-két gyűlésre, hogy plébánosi kinevezést kaphasson. Köszönöm Mihály püspök atyának a történeti korszak megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges információkat.
[22] Szabó Csaba: „Vulnere sanus”. Belon Gellért (1911–1987) pécsi segédpüspök. In: Tanulmányok Ódor Imre emlékére. Szerk. Gyánti István. Pécs, 2018. 442–443. p.
[23] MNL OL XIX-A-21-a P-17-2/1983. Cserháti József levele segédpüspök kinevezése ügyében, javaslata Bán Endre plébánosra.; MNL OL XIX-A-21-a P-17-l/1983. Belon Gellért lemondása a pécsi segédpüspöki szolgálatról. Szabó 2018. 437–445. p.
[24] A kép forrása: Laufer László/Dunántúli Napló
[25] A Hunyadi út 11-es épületben 1992. február 11-én dr. Cserháti József nyugalmazott megyéspüspök Máthé Péter tartományfőnök, dr. Hegyi László és Nyárádi Ádám, a Janus Pannonius Tudományegyetem vezetői és tanárai, valamint az építtetők képviselői, főiskolai tanárok és papnövendékek jelenlétében szentelték fel a Pécsi Hittudományi Főiskola épületét. B.R.: Főiskolaszentelő Pécsett = Új Dunántúli Napló, 1992. február 11. 1. p. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola 1999 őszére költözött át a hajdani szemináriumi épület Hunyadi úti szárnyába. A Papnövelde utca 1. felőli szárnyba pedig a Szent Mór Katolikus Gimnázium nyert elhelyezést. A Dunántúli Napló volt Hunyadi úti épületében maradt a kispapok tanulmányi helye, azaz szeminárium, illetve kollégiumuk. Az oktatás a Papnövelde utca 1. szám alatt folytatódott.
[26] A kép forrása: Új Dunántúli Napló, 1993. december 24. 1. p. (Fényképezte: Szundi György)
[27] Keresztény pedagógiai nyári egyetem = Új Dunántúli Napló, 1991. június 18. 13. p.
[28] Hodnik I.: „Belépek Krisztus nyomába…” = Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus 3. 1. p.; 1992. március 27-én a kiállítás a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumban is bemutatásra került (megnyitó: Farkas Béla plébános, Lantosné dr. Imre Mária és dr. Barna Gábor néprajzkutató) A népi hitélet tárgyai a múzeumban = Tolnai Népújság, 1991. március 28. 2. p.
[29] [H. I.]: Vasárnap harangszentelés a pécsi Kálvárián = Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember 13. 13. p.; [Képriport] = Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember 16. 1. p. Kiállított értékek: pl. lebontott varsádi evangélikus imaház Mózes-szobra, a bedegkéri Immaculata szobor, a zombai öltöztetős Mária-szobor.
[30] D.I – S.Zs: Megállapodás hét volt egyházi ingatlanról = Új Dunántúli Napló, 1992. június 5. 1–2. p.
[31] A kép forrása: Bán Endre emlékkönyv. 1996.
[32] [Dunai Imre]: Kitüntetések Pécs ünnepnapján = Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember 2. 1–2. p.; [Dunai Imre]: Pro Civitate – Dr. Bán Endre – Elismerés Pécs város hírének öregbítéséért = Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember 4. 6. p.
[33] A kép forrása: D.I.: Kitüntetések Pécs ünnepnapján = Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember 2. 1. p. Fényképezte: Löffler Gábor.
[34] 1995. július 21–24. – Szombathely. Hitoktatók és lelkipásztori munkatársak lelkigyakorlata. Vezeti dr. Bán Endre. In: A Katolikus Továbbképző Intézet programjai 1995 nyarán. = Keresztény Élet, 1995. június 18. 6. p.
[35] Széll 1997. = https://tavlatok.hu/38elottiek/tavlatok37.htm#37SZEMLE [2025.07.05.]
[36] A kép forrása: Bán Endre emlékkönyv, 1996.
[37] A kép forrása: Egy élet az egyszerűség jegyében – Engesztelő szentmiseáldozat dr. Bán Endre püspöki helynökért = Dunántúli Napló, 1995. augusztus 2. 3. p. Fényképezte: Löffler Gábor.
[38] Dr. Bán Endre (1934–1995) [Nekrológ] = Dunántúli Napló, 1995. július 26. 3. p.
[39]Fényképezte: Schmelczer-Pohánka Éva. Sírja a Pécsi Központ Temetőben: D, Sor: XIII., Sírhely: 49 – családi sírbolt.
[40] PEMK 200-E B 27 = C 26882
[41] Dr. Bán Endre (1934–1995) = Dunántúli Napló, 1995. július 26. 3. p
[42] Bán Endre emlékkönyv, 1996. 285. Köszönöm szépen Garadnay Balázs atyának Bán Endre atya életrajzának áttekintését, segítőszándékú javaslatait, valamint a továbbgondolkozás lehetőséségét.