A Pécsi Székesegyház csontereklyéit bemutató sorozatunk harmadik részében Szent Faustinus katona vértanú ereklyéjét vesszük szemügyre közelebbről.
A római katolikus szertartáskönyv előírása szerint minden oltárba el kell helyezni valamelyik szent ereklyéjét, hogy azon misézni lehessen. A Pécsi Székesegyház különösen gazdag tárháza a régi csontereklyéknek. Sorozatunk harmadik darabja, Szent Livinius és Szent Vincentius után[1] a 362. május 22-én vértanúhalált halt római katona, Szent Faustinus ereklyéjének históriáját mutatja be, amely egy püspöki beiktatás ajándékaképpen érkezett Pécsre a 18. század utolsó harmadában.
A római „ajándék”
Az 1760-as években Antonio Maria Erba Odescalchi (1712–1762) bíboros egy alkalommal jeles ajándékkal kedveskedett a pálosok rendi ügyeiben Rómában tartózkodó, akkor még szerzetes gróf Eszterházy Pál Lászlónak. Átadta neki Krisztus egyik vértanújának, Szent Faustinus római katona-vértanúnak a testét, egy üvegedény kíséretében, amely a szent vérével volt megtöltve. Az ereklyéket pápai engedéllyel vették ki a Priscilla katakombából, majd egy fadobozba helyezve, hullámos lemezzel lefedve, lezárva és vörös selyemzsinórral átkötve a bíboros ellátta saját pecsétjével. Eszterházy számára az alábbi feltételekkel engedték át a vértanú-ereklyét: azt a megajándékozott bárkinek továbbadhatja, bármely templomban a hívők nyilvános tiszteletére elhelyezheti. Ugyanakkor a római kongregáció 1691. augusztus 11-i rendelete értelmében nem volt szabad annak tiszteletére breviáriumot vagy szentmisét végezni.
Antonio Maria Erba Odescalchi bíboros és a Priscilla katakomba[2]
Az átadásról szóló hitelesítő okirat 1762. január 8-án kelteződött, Odescalchi bíboros aláírásával. Az iratot és a vértanúereklyét elsőként Honorante Ágoston itáliai pap vette át, majd átadta Eszterházy Pál Lászlónak, aki Rómából hazatérve 20 éven keresztül magánál tartotta azokat.
A Szent Faustinus ereklye
Szent Faustinus ereklyéjét Knapp Éva és Tüskés Gábor leírásából ismerhetjük, akiknek az 1980-as évek végén lehetőségük volt fényképet is készíteni róla. A katakombaszentek fejét mindenkor laza szövésű tüllfátyollal borították be, homlokukon pedig babérkoszorú volt: nem volt ez másképpen a pécsi Szent Faustinusnál sem. „…babérkoszorúja széles, pajzsalakú leveleit legyezőmintás aranycsipke szegélyezi, amire apró gyöngyöket és ékköveket erősítettek. A koszorú a homlok közepén, felfűzött gyöngyökből és ékkövekből összeállított csokorral záródik. Vállát aranyszínű selyemből szabott, piros, kék, zöld virágokkal és levelekkel hímzett palást borítja, melynek szélét gyöngyökkel dúsított, egymással szembefordított legyezőmintás aranycsipke szegélyezi. A bordacsontokat kettős sorban, piros alapon, hasonló aranycsipke borítja, a csontok közti helyet is ez tölti ki. Az alsótestet a derékra erősített, combközépig érő szoknyaszerű ruhadarab fedi, amit a palásttal azonos mintázatú, ezüstszállal átszőtt selyemből készítettek és hasonló módon díszítettek. A végtagok csontjai, a kar és a láb körvonalait követő, legyezőmintás fémcsipkével szegélyezett, felül nyitott selyemborításban nyugszanak. Ezt a borítást az ízületeknél és a hosszabb csontok néhány pontján keresztirányú fémcsipke illetve fémszállal átszőtt piros selyemcsokor fogja össze. A jobb kéz a test mellett, a bal kéz könyökben meghajlítva a derékon nyugszik. Az aranyborítású, aranyszállal szegélyezett pálmaágat a bal kéz könyökhajlatában helyezték el. A kézfejen az ujjperceket az ízületeknél gyöngysorral díszített aranycsipke fogja körül, az ujjak végén ugyancsak aranycsipke borítás.”[3]
Szent Faustinus csontereklyéje[4]
A püspöki beiktatás és a transzláció[5]
Az ereklyék transzlációjának az ókeresztény kortól kezdve megvoltak a hagyományai. Az elhunyt mártírok testét sírjukból kiemelték (elevatio), majd a püspök vezetésével a hívek ünnepi körmenetben (translatio) vitték át az őrző templomba.
Gróf Eszterházy Pál László, pálos rendi generálist 1780. június 23-ával nevezte ki az uralkodónő, Mária Terézia (1740–1780) Klimo György püspök (1751–1777) utódjául pécsi egyházfőnek. Kinevezését 1781. április 12-én erősítette meg a VI. Pius pápa (1775–1799).
Gróf Eszterházy Pál László pécsi püspök[6]
A Faustinus-ereklye története a püspökké (1780–1799) való kinevezéssel és a beiktatás szertartásával is összekapcsolódott. Eszterházy a pápai megerősítést követően, 1781. április 13-án a Szent Faustinus ereklyét Bécsbe küldte feldíszítésre, majd onnan hajón Mohácsra vitette, ahol április 20-án Szekel Nándor himesházai esperes-plébános, Schuch Zakariás mohácsi plébános és Hattos Simon társaságában átvették, majd a himesházai Szent Erzsébet Templom és Bogád érintésével 16 férfiú hozta Pécsre, ahol ideiglenesen a Pálos Templomban (ma Lyceum templom) a Szent Tekla oltáron helyezték el.
A transzlációra május 29-én sor került a püspöki beiktatás szertartásával együtt. Eszterházy püspök 28-án este érkezett meg az üszögi Batthyány kastélyba, másnap innen vonult be Pécs városába, ahol a pécsi papság és a világi előkelőségek a pálosok temploma előtt fogadták. A templom szentélyében egy trónust emeltek a püspök számára, és a pálos perjel rövid beszéddel üdvözölte. Eszterházy válaszában kihangsúlyozta, hogy lelkében mindig is pálos szerzetes marad. Ekkor már püspöki ruhába öltözve odalépett a Szent Tekla oltárhoz, majd ott a szertartáskönyv által előírt ájtatosságot elvégezte.
Ezután megindult a templomból a beiktatási menet a Székesegyház felé. A menetben az egyházmegye csaknem teljes papsága mellett a kalocsai, a veszprémi és a váci káptalanok küldöttei is részt vettek. Az üvegkoporsóba zárt Szent Faustinus csontereklyét hat pap vitte a díszmenetben, végül a Székesegyház altemplomának Szent Kereszt oltárán helyezték el, hogy a hívek is tiszteletüket tehessék előtte.
A Pécsi Székesegyház a XVIII. században (elméleti rekonstrukció: Szakonyi Balázs)[7]
Az ünnepélyes püspöki beiktatás végeztével az ereklyét Eszterházy a Székesegyháznak adományozta, jelképesen Nunkovits György nagyprépost és Petheő József kanonok vette át. A hitelesítő okiratot az ereklyetartó kulcsával egyetemben a Káptalan szeptember 1-jén vette át megőrzésre. Az irat másolatát Nunkovits György nagyprépost, Szányi Ferenc, Országh András, Petheő József, Koller József, Agyich István és Mitterpacher Dániel kanonokok ellenjegyezték.
Az ereklye akkor kijelölt helye az altemplom oltárán, egy művészien pirosra festett, aranyozással díszített fatok lett, melynek oldalai kristályüvegekből voltak. Szent Faustinus csontjai gondosan elzárva vörös bársonyon feküdtek benne, gazdagon, de „illendően” aranyruhába öltöztetve, aranydíszekkel és drágakövekkel feldíszítve, mellette egy üvegedényben a szent vérével.
Szent Faustinus teste egyes források szerint 1812-ben átkerült a Szent Imre (ma Szűz Mária kápolna) kápolna oltárára. Itt az ereklye és a szent vérrel teli üvegcse még az eredeti üvegkoporsóban volt elhelyezve.[8] Szentkirályi István szerint 1859-ben helyeztette át Vörös Mihály őrkanonok az eredeti üvegkoporsót eme kápolna oltárára a tabernákulum helyére.[9] Az biztos, hogy itt volt a Székesegyház 1882–1891-ig tartó restaurálásáig, amikor is átkerült végleges – jelenlegi – helyére, a Szent Mór kápolnába, a márvány oltárasztal alá, az oltár előlemezének rácsa mögé.
Szent Faustinus ereklyetartója a Szent Mór kápolna oltára alatt (Fényképezte Loósz Róbert)
Az oltár predellájára a következő feliratot vésték: „Ad venerationem reposita quiescunt hic loci ossa gloriosi martyris Sancti Faustini.”, azaz „E helyen nyugszanak köztiszteletre kitéve Szent Faustinus dicső vértanú csontjai.” Szent Faustinus testét a Szent Mór kápolna oltára alatt, az oltárrács mögött sokáig lepellel takarták le, majd Rogács Ferenc püspök idejében (1958–1961) egyszerű, szürkére festett fa koporsót készítettek neki. Ugyanekkor az oltárrácsot is megerősítették, és a püspöki pecséttel lezárt koporsót az ereklyével a rács mögött helyezték el.[10]
A Faustinus ereklyéből a Székesegyházba levő oltárkövekbe több alkalommal helyeztek el kisebb darabokat. Ekképpen a Szent Mór kápolna oltárlapjába Szent Gervasius vértanú ereklyéje mellé az ugyanezen oltár alatt elhelyezett katakombaszent, Szent Faustinus testéből leválasztott ereklyerészt tettek a 19. század végén. Az ereklyetartó doboz felirata így szól: „Ara Capeila B. Mauri In honorem В. Mauri Reliquiae S. S. M. M. Gervasii et Faustini.” A dobozt Dulánszky Nándor pécsi püspök (1877–1896) pecsétje zárja le.[11]
Az ereklyéről számos esetben tévesen azt állították, hogy a Székesegyházban eltemetett Orseolo Péter király (1038–1041, 1044–1046) vagy Szent Imre herceg (1000/1007–1031) földi maradványa.
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető
Felhasznált irodalom
Boros László: A Pécsi Székesegyház a 18. században. Budapest, 1985.
Brüsztle, Josephus: Recensio Universi Cleri Diocesis Quinque- Ecclesiensis . I. Quinque-Ecclesiae, 1874.
Schmelczer-Pohánka Éva: Pro Memoria. 220 éve hunyt el gróf Esztreházy Pál Lázló pécsi püspök
= https://pecsiegyhazmegye.hu/intezmenyek-szervezetek/pecsi-egyhazmegyei-konyvtar/3238-pro-memoria-220-eve-hunyt-el-grof-eszterhazy-pal-laszlo-pecsi-puspok [2021. 07.14.]
Szentkirályi István: A pécsi székesegyház Sz. Fausztinusz-ereklyéje = Pécsi Katolikus Tudósító, 5. évf. 1926/4. 3–4. p.
Szőnyi Ottó: A pécsi székesegyház leírása az 1882. évi átépítés előtti állapotában = Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület Értesítője, 1916/3–4. füzet, 43–94. (86.)
Tüskés Gábor – Knapp Éva: „Öltöztetve vagyon vörös bársonyba …” Feldíszített katakombaszent ereklyék Magyarországon. In: Devóció és dekoráció. 18. és 19. századi kolostormunkák Magyarországon. Szerk. Lengyel László. Eger, Dobó István Vármúzeum, 1987. 25–44.
Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3 = Századok, 1994/1. 3–45.
[1] 1. rész: Szent Livinius ereklyéje: https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/4077-szent-livinius-ereklyeje-a-kozepkori-pecsi-szekesegyhazban [2021.07.09.]
- rész: Szent Vincentius vértanú ereklyéje: https://pecsiegyhazmegye.hu/intezmenyek-szervezetek/pecsi-egyhazmegyei-konyvtar/3717-szent-vincentius-vertanu-ereklyeje-a-pecsi-szekesegyhazban-1738-1882 [2021.07.09.]
[2] A kép forrása: https://www.geni.com/photo/view/6000000016526000111?album_type=photos_of_me&photo_id=6000000104986859318 ; https://www.travelo.hu/galeria/20131120-a-priscilla-katakomba-romaban-galeria.html (Fényképezte: Gregorio Borgia) [2021.07.09.]
[3] Knapp –Tüskés 1987.
[4] A kép forrása: Knapp–Tüskés 1987. Függelék 16–17. kép.
[5] Az ünnepélyes püspöki beiktatás és a transzláció teljes leírása: Szentkirályi 1926.
[6] A kép forrása: Pécsi Egyházmegye
[7] A kép forrása: http://kokovon.blogspot.com/2015/02/kemenyfabavagtam-fejszemet-amikor-dr.html Forrás: Koller József: Prolegomena in historiam Episcopatum Quinque-Ecclesiarum. Posonii, 1804. V–VIII. Tab. (Mark Weinmann metszetei)
[8] Boros 1985. 47. Az 1829-es Canonica Visitatio szerint is már 1812-ben itt volt.
[9] Szentkirályi 1926.
[10] Az előbbi Varga József volt mosonmagyaróvári esperesplébános, az utóbbi Hergenröder Miklós pécsi székesegyházi kanonok közlése.
[11] Knapp–Tüskés 1994. 23.