A nagyböjti időszak utolsó szakaszába lépve a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár kincseiből egy különleges tárgycsoportot, az úgynevezett húsvéti gyónócédulákat mutatjuk be. A húsvéti gyónást igazoló 19–20. századi nyomtatott lapok a könyvtár régi imakönyveiből kerültek elő.
A nagyböjti időszak az elcsendesedés időszaka, amely lehetőséget ad az ember számára, hogy felkészüljön a húsvét misztériumának, Krisztus feltámadásának minél teljesebb befogadására. A negyvennapos böjti időszak egyben a természet újjászületésének ideje is tájainkon. E kettő együtt segítheti az embert környezete és lelke megtisztításában. A néprajzi leírásokból megismerhető, hogy a hagyományos paraszttársadalom valaha hogyan készülődött húsvét ünnepére: kitakarította házát, majd egész portáját, ezután a család elhunyt tagjainak sírjait rendezte el, végül a közösség közös munkával hozta rendbe a települését és annak határait. A lelkek megújításához a családfő figyelme kiterjedt arra is, hogy a család minden tagja, a szolgálókkal és béresekkel együtt elvégezze húsvéti szentgyónását. [1]
Gyónócédula Kalocsáról, 1926. (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
A gyónás a bűnbánat szentségének egyik cselekménye, amelyben a hívő az egyház közvetítésével (a titoktartásra kötelezett és joghatósággal felhatalmazott pap előtt) megvallja bűneit Istennek. A bűnbánattartás, a bűnök megvallása és a feloldozás formája rengeteget változott az idők folyamán, de alapja ugyanaz a Krisztus, aki az Újszövetség történetei szerint megbocsátotta az emberek bűneit (vö. Mk 2,5; Mt 9,2), majd ezt Péterre (vö. Mt 16,19) és az apostolokra bízta (vö. Mt 18,18). [2] A katolikus egyház a IV. lateráni zsinaton (1215) rendelte el a hívek körében az évenkénti gyónást. Mivel az egyház öt parancsolatában szerepel a húsvéti szentáldozás, ez kijelölte az évi gyónás idejét is. A reformáció kihívásaira – köztük a bűnbánat szentségének megkérdőjelezése nyomán – összehívott trentói zsinat 1551-ben egy tanítói fejezetben és 15 kánonban foglalta össze a szentség isteni jog szerint való (vö. Jn 20,23) alapítását. [3] A 20. században a II. vatikáni zsinat (1962–1965) erősítette meg a bűnbánat egyházi dimenzióját, vagyis az Istennel való megbékélés egyben a közösséggel való kiengesztelődést is jelenti. [4]
Gyónócédula Szakcsról, 1893. (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár) [5]
A gyónócédula használata a 16. századtól német területről terjedt el. [6] A gyónócédulát a gyóntató pap állította ki, s az évenkénti gyónás igazolására szolgált. Bálint Sándor a zalai Kethely nevű településről azt írta, hogy a 19. században még szokás volt vízkeresztkor a házszentelés alkalmával a gyónócédulákat az asztalra helyezni, amelyet a sekrestyés cérnára fűzve gyűjtött össze. Ha hiányzott a gyónócédula, akkor a jelenlévő plébános buzdította a ház lakóit, hogy húsvétkor végezzék el gyónásukat. [7] A gyónócédulával igazolhatták gyónásukat az iskolások hitoktatójuk, valamint a házasságra készülők az eskető pap felé. [8]
A gyónócédulák koronként, tájanként eltérőek. Van olyan, ahol csak a helységnév szerepel évszámmal. Ilyen a Pécsi Egyházmegyei Könyvtárban őrzött legkorábbi, 1842-ben Pakson kiállított gyónócédula:
Gyónócédula Paksról, 1842. (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
A szöveget máshol képi ábrázolás egészítette ki. Az alábbi gyónócédulák Hochrein József (1820–1905) akadémiai festő és litográfus pécsi nyomdájában készültek. A bal oldali nyomtatványon az Oltáriszentségre utaló kehely és ostya, valamint szőlő és búzakalász mellett az ún. arma Christi-t, Krisztus szenvedéseinek eszközeit láthatjuk: kalapács, dárda, szegek, töviskoszorú, ecetes szivacs, harapófogó, dobókocka. A jobb oldalon a keretes mezőben szintén feltűnnek és ki is egészülnek ugyanezek az eszközök, amelyek a központi nagy ábrázolást, a kereszt terhe alatt megrogyó Krisztust fogják közre.
Gyónócédulák Pécsről, 1876 és 1895. Készítette: Hochrein József nyomdász (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
További két gyónócédula feliratait Kálvária-jelenet egészíti ki, a kereszt lábainál Bűnbánó Magdolnával.
Gyónócédulák. Készült: Korda Kft. Nyomda, Budapest és Szabadka 1930. (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
A gyónócédulákon továbbá bűnbánatra serkentő imákat, szentírási idézeteket olvashatunk, mint a Szakcson 1916-ban kibocsátott gyónócédulán is:
Az összeállítást készítette: Bodnár Boglárka, a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár muzeológusa
Felhasznált irodalom
A KATOLIKUS DOGMATIKA LEXIKONA: Bűnbocsánat szentsége. (Szerk. Wolfgang Beinert), Budapest, 2004.
BÁLINT Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1989.
MAGYAR NÉPRAJZ VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. (Főszerk.: Dömötör Tekla), Budapest, 1990.
A PALLAS NAGY LEXIKONA: Gyónó-cédula
ÚJ TEOLÓGIAI SZÓTÁR: Bűnbánat szentsége. (Szerk.: Herbert Vorgrimler), Budapest, 2006.
[1] MAGYAR NÉPRAJZ VII., 405-406.
[2] A KATOLIKUS DOGMATIKA LEXIKONA, 76-77.
[3] ÚJ TEOLÓGIAI SZÓTÁR, 83.
[4] A KATOLIKUS DOGMATIKA LEXIKONA, 79.
[5] A szakcsi gyónócédulák Farkasné Bálint Rózsa felajánlásából kerültek a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár aprónyomtatvány-gyűjteményébe.
[6] A PALLAS NAGY LEXIKONA
[7] Bálint, 203.
[8] MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
Pécsi Egyházmegye