Ifj. Vadász István fotográfus dianegatív-gyűjteménye
Nem mindennapi gyűjteménnyel bővült a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár. 2023 májusában ifj. Vadász Istvánné Madarász Kornélia ajándékozás keretében átadta férje, ifj. vitéz Vadász István fotográfus hagyatékában maradt, a Pécsi Székesegyház 1962 és 1968 közötti restaurálási munkálatairól készült dianegatív-gyűjteményét. A Pécsi Egyházmegyei Könyvtár 2024 tavaszán a Pécsi Egyházmegyei Levéltár által a Nemzeti Kulturális Alap Könyvtárak és Levéltárak Kollégiumához benyújtott 2023-as pályázatán vásárolt Epson Perfection V850 Pro síkágyas diaszkennerrel a teljes gyűjteményt digitalizálta és kutathatóvá tette.
Ifj. vitéz Vadász István fotográfus
Ifj. Vadász István 1939. november 15. született Pécsett. Általános iskolai tanulmányait a pécsi Belvárosi Általános Iskola – akkor még a Szepesy Ignác utca 1. szám alatti – épületében végezte. A Pécsi Építőipari Technikumban érettségizett, majd 1962-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Élettani Intézetébe került fotográfusként. Később a Biofizikai Intézetben dolgozott, majd 1970-től a Központi Kutatólaboratóriumban a Fotólaboratórium vezetője lett. „Szerény személyisége ellenére egyetemszerte jól ismert volt fotódokumentációs-tevékenységéről és rendszeresen adott értékes tanácsot, segítséget sok intézet vezető oktatóinak, kutatóinak…”[1] Innen ment nyugdíjba 2015. december 31-én.
Vadász István tizenhárom éves kora óta fotózott, már diákévei alatt szerepeltek fényképei és rajzai kiállításokon. A Mecsek Fotóklub is tagjai között tudhatta. Rendszeresen készített felvételeket Pécs városáról és szakrális épületeiről. Fotós munkásságával számos díjat, elismerést szerzett: 1975-ben Londonban a nemzetközi fotókiállításon Maurice André-ról készült sorozatával a művészportrék kategóriájában nyert díjat, 1977-ben Tokióban pedig egy meghívásos fotószalonon kapott különdíjat. 1978-ban Madridban színes diapozitív kollekciójáért kiérdemelte az első díjat. 1978-ban a nagykőrösi 5. egészségügyi vöröskeresztes és környezetvédelmi amatőrfilm fesztiválon Pallói Gábor és ifj. Vadász István Pro Natura című animációs filmjükkel második díjat nyertek. Filmjük korábban nyert már elismerést spanyolországi és jugoszláviai fesztiválokon is.
Munkáiból két könyve is megjelent: 2010-ben A Pécsi Székesegyház freskói és kincsei, valamint 2011-ben a POTE korábbi intézeteiről és professzorairól a Negyvenhárom év képekben.
Szenvedélyes hangversenylátogatóként a koncerteken számos nagy sikerű felvételt készített ismert, népszerű muzsikusokról. Zenei műveltsége messze híres volt, hatalmas hanglemezgyűjteménnyel büszkélkedhetett. Számos előadást tartott Pécs város polgárai számára komolyzenei kollekciójáról, és a Magyar Rádió többször meghívta műsoraiba zenei válogatásai kapcsán.
2013-ban kezdeményezésére tíz öregcserkész-tanítvány aláírásával rehabilitálták gyermekkori lelkivezetőjét, Csonka Ferenc (1924–1986) esperesplébánost, a katakombacserkészet vezetőjét[2], felmentve az ellene felhozott koholt vádak alól.[3]
Munkásságát számos elismeréssel díjazták: 1987-ben Egészségügyi Miniszteri dicséretben részesült. 1992-ben kiváló munkájáért Rektori Dicséretben részesült a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1995-ben munkásságáért Pro Universitate bronz fokozatát kapta meg. 2015-ben a Történelmi Vitézi Rend Nemzetvédelmi tagozatának tagja lett.
Vadász István 1970-ben nősült meg, felesége Madarász Kornélia zenepedagógus-zongoratanár lett.
2020. október 1-jén, életének 81. évében hunyt el Pécsett. 2020. október 26-án a Belvárosi Templomban búcsúztatták és temették el.[4]
***
Vadász István 1951 és 1968 között a püspöki asszisztencia tagja volt. Ezen minőségében Dr. Cserháti József káptalani helynök, későbbi megyéspüspök (1969–1989) felkérte a székesegyházi freskók, valamint a Kincstárban levő kódexek és liturgikus tárgyak, textilek dokumentálására. Dr. Buzássy Lajos sekrestyéstől számos esetben megkapta a kápolnák kulcsait, hogy a legkülönbözőbb fényviszonyokban készíthesse el felvételeit. Folyamatosan jelen volt fényképezőgépével a Székesegyház 1962 és 1968 között zajló felújításakor. Cserháti püspök egy pécsi muzeális egyháztörténeti gyűjteményt is életre kívánt hívni, így 1970 és 1973 között Vadász István a Kincstárban fényképezett a leendő múzeumi katalógus számára. (Több kép a cikk alján, a Galériában látható.)
A Székesegyház főhajója állványozás után
A pécsi dóm 1926–1928-as restaurálását követően az 1950-es évek végére a festékrétegek ismét lemállottak. Az épület 1960-ra a vízelvezetés és a tetőhibák miatt a tornyok mellett több alkalommal beázott, restaurálása igencsak időszerűvé vált. A felújítási munkálatok több ütemben valósultak meg:
- 1961. június 5. és 15. között: elsőként az életveszélyessé vált Kiss György-féle apostolszobrokat emelték le a déli homlokzatról.
A Kiss György-féle apostolszobrok eltávolítása a déli homlokzatról és a levett szobrok a Székesegyház nyugati kapuja előtt
- 1962. június 8.: az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség bizottságának szemléjét követően megkezdődött a Pécsi Székesegyház restaurálása.
- 1963. március 15-től: a délkeleti és délnyugati torony felállványozása, valamint a kőfaragók munkája.
A Székesegyház tornyainak felállványozása és a kőfaragók munka közben
- 1963. június 30.: elkészült a Székesegyház külső restaurálása
- 1964. október: A Székesegyház belső restaurálásának megkezdése. 1965–1966 között a fő- és oldalhajók, 1967–68-ban pedig az oldalkápolnák szépültek meg.
A belső restaurálási munkálatok
- 1968. április 12: befejeződött a Pécsi Székesegyház belső restaurálása is.
- 1968. június 21-én a Székesegyház ünnepén hálaadó szentmise keretében avatták fel a megújult pécsi dómot.
A Vadász István-féle fekete-fehér és színes dianegatív-gyűjtemény a Pécsi Székesegyház külső és belső restaurálását dokumentálja. A kezdeti állapot, a munkafolyamatok, a munkálatokat végző szakemberek, valamint az elkészült, megújult Székesegyház stációi elevenednek meg az elkészített többezer felvételen.
Bicskei Karle János (1907–1967) főrestaurátor-festőművész, majd Illés János (1908–1994) és Szentesi Róza (1924–) az Országos Műemléki Felügyelőség festőrestaurátorai mindenütt megvizsgálták a falfelületet, eltávolították a port, szennyeződést, a lepergő festékréteget, a hiányokat pedig az eredetinek megfelelően pótolták. A megújult freskókat porózus műanyaggal itatták át. Az aranyozó munkát Kaufmann Antal (1893–1972) aranyozómester végezte, aki a Dunántúl és az Alföld egyetlen aranyozó szakembereként volt ismert. Munkájukat segítette kezdőként Tarai Teréz (1931–2014) grafikus, festő, a Janus Pannonius Múzeum későbbi restaurátora, valamint Légrády Sándor (1906–1987) grafikusművész, festő, ötvösművész, bélyegkészítő. 1964 és 1968 között 8400 m2 falfelület újult meg a kezük nyomán a Székesegyházban. A legnagyobb feladat a figurális falfestmények, Székely Bertalan, Lotz Károly (kápolnák), továbbá két neves német művész, Karl Andreä és Moritz von Beckerath (fő- és mellékhajók) munkáinak megmentése volt.
A restaurálandó freskók
A restaurátorok munkáját nagyban megkönnyítette, hogy a megújítási munkákkal párhuzamosan a Káptalani Levéltárban felkutatták Lotz Károly és Székely Bertalan korabeli feljegyzéseit, amelyek pontos leírást adtak a színkeverési arányokra és az eljárás menetére vonatkozóan; így valóban az eredeti alkotók keze nyomát követhették. A helyreállítás során a legkorszerűbb vegyszerekkel konzerválták a falakat, eltávolították a szennyeződést, a levált rétegeket rögzítették, pótolták a hiányokat. A restaurálással egyidőben megkezdték a székesegyház világításának korszerűsítését. A kápolnákban már elkészült az új rendszerű, rejtett mennyezeti világítás. A terjedelmes függő csillárok ugyanis gátolták a rálátást a festményekre.[5]
Szentesi Róza és Illés János festőrestaurátorok, valamint Kaufmann Antal aranyozómester a restaurálási munkálatok közben
Vadász István az öt év alatt végigkísérte a Székesegyház felújításának minden stációját: „A legkülönösebb élmények a kápolnák restaurálása során értek, különösen Székely Bertalan freskóinál. Itt győződtem meg arról, hogy Székely Bertalan a freskóit úgy festette, mintha akvarellt készített volna. Ezt a jelenséget a közeli felvételeknél vettem észre, például azon a freskón, amely Szent Mór pécsi püspököt ábrázolja. Előfordult, hogy a mennyezetet a földről fényképeztem 28 mm-es nagylátószögű objektívvel: hanyatt feküdtem, a fejem alá tettem egy ruhadarabot, ami nyomot hagyott a padlón. Lefeküdtem, beállítottam az expozíciós időt és blendét (…) Felálltam, megnéztem a nyomot, ahol a fejem volt, odatettem a gépet, elindítottam az önkioldót és elszaladtam onnan, hogy ne legyek benne a képben. Ezt megcsináltam tízszer oda-vissza, (…) és egy, azaz egy kép lett jó igazán – ami a könyvben benne van. De a restaurátorok sem kímélték magukat: amikor pl. Szent Pál freskóképét restaurálták, sokszor órákon át, napokon keresztül felfelé nézve, kinyújtott kézzel dolgoztak a magasban. Elképesztő volt!” [6]
Ifj. Vadász István 3200 felvételt készített dianegatívokra a restaurálás előtti állapotokról, a javítási munkálatok közben, és végül a végeredményről. „A felvételeimet általában az éjszakai órákban készítettem, mialatt Halász Béla orgonaművész úr gyakorolt 20–24 óráig. Mikor pedig találkoztunk, városszerte ismert vicceit, éjféltől pedig Bach kantátákat hallgattunk munka közben.”[7]
1970 és 1973 között a Székesegyházi Kincstárban dolgozhatott. A freskók és a kincsek színes fotói ORWOCOLOR UK 17 DIN-es, 1970 után AG-FACHROM UK 18 DIN-es filmre készültek. Előbbieket maga hívta elő, az Agfa filmeket pedig a bécsi Agfa-laborban dolgozták ki. 1977 júliusában a Reneszánsz Kőtárban zenés diavetítésen mutatta be a Pécsi Székesegyház kincsestára című válogatott diasorozatát.
Vadász István fotográfus 1962 és 1973 között, a Székesegyház csodálatos freskóit, berendezését és kincstárának tárgyait bemutató fotóiból 2010-ben megjelent kötet 104 fotót tartalmaz. A kísérőszövegeket Czenki Zsuzsanna írta, és tartozéka volt egy CD-melléklet, 14, a Pécsi Püspöki Levéltár Székesegyházi Kottatárában megtalálható, 18. századi pécsi vonatkozású, kéziratos kotta (Depisch Bálint, Lickl György, Novotny Ferenc) felvett hanganyaga hallható Németh Pál vezényletével.
A Pécsi Székesegyház freskói és kincsei című könyv (2010)
Ifj. Vadász István Pécsi Székesegyházban végzett dokumentációs munkája hiánypótló forrásanyaga a Cserháti helynök-féle, 1960-as években lezajlott, hatalmas épületrestaurálási folyamatnak. Dokumentálja a régi, addig fennmaradt és a megújult állapotokat, emellett a munkafolyamatban résztvevő szakembereket is. Egyedisége abban állt, hogy Vadász kizárólagos engedélyt kapott a külső, és főleg a belső munkálatok objektívvel való végigkövetésére. Olyan helyekre is bejutott, ahová avatatlan szemek hosszú időn keresztül nem láthattak be. A gyűjtemény ezáltal – egyelőre helyben használatos verzióban – fontos segédlete lehet a pécsi dóm épülettörténetének, Cserháti József megyéspüspök kulturális értékmentési tevékenységének történeti kutatásában.
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
[1] Szelényi Zoltán: In memoriam Vadász István = Dunántúli Napló, 2020. október 29. 13.
[2] https://katakomba.cserkesz.hu/tartalom/eletut/20/ [2024.05.30.]
[3] vitéz Szárazajtai János: 2020. október 1. Elhunyt Vadász István VRNT rendtársunk = Vitézi Tájékoztató – Évkönyv 2020, 206. = http://vitezirend.hu/Publications/vitezi_tajekoztato_2020.pdf [2024.05.30.]
[4] Szelényi Zoltán: In memoriam Vadász István = Dunántúli Napló, 2020. október 29. 13.
[5] Befejeződött a Székesegyház restaurálása = Dunántúli Napló, 1968. április 12. 4.
[6] Zanati Zsófia: Freskók fényben fürödve. Vadász István fotói a pécsi székesegyház falfestményeiről = Keresztény Élet, 2016. július 3. 6. Ua. Szív, 2016/1. = https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1208-freskok-fenyben-furodve [2024.05.27.]
[7] Vadász István – Németh Pál – Czenki Zsuzsanna: A Pécsi Székesegyház freskói és kincsei. Panoráma, 2010.