Ünnepi zárva tartás
A Pécsi Egyházmegyei Könyvtár 2025. december 17. és 2026. január 6. között zárva tart. 2026. január 7-től (szerdától) ismét szeretettel várjuk Olvasóinkat és Kutatóinkat!
SIPOS ISTVÁN: Karácsony
Mikor legszomorúbb a tájék,
Nincsen madárdal, nincsen illat,
A szél a néma, bús erdőben
Letört, száraz faágat ingat,
Mikor legnehezebb az élet,
Es annyi szenved télközépen,
Kedves mosolygó szép karácsony,
Te akkor jösz meg minden évben.
S megváltozik egyszerre minden
Jöttöddel, mint varázsütésre;
A zúzmara virág a fákon,
A szél madárkák fütyülése.
A légben jó kedvű tündérkék
Szálldosnak vígan szerteszéjjel
S a puszta földet betakarják
Friss hó fehér, fényes leplével.
S csodás világosság ragyog föl,
Mikor az éj leszáll a tájra,
Zaj hallatszik a tiszta éjben,
Titkos zaj, szárnyak suhogása.
Az angyalok kíséretében
Jézuska indul most útjára,
Boldogságot, örömet osztva
Benéz kunyhóba, palotába.
S egy éjre megszűnik a földön
A szenvedés, a köny, a bánat,
Minden keservet elfeledve
Szivünkben édes béke támad.
Mindenkinek hoz valamit ma,
Ó Jézus senkit sem feled ki,
Ez kincset kap, azt megtanítja
Baját örömmel elviselni…
Ó csakhogy újra itt vagy, itt vagy
Kedves, mosolygó szép karácsony!
A vers forrása: Mohács és Vidéke, 1896. december 25. 1. p.)
Dr. Sipos István (1875–1949) pápai prelátus, pécsi nagyprépost, tanár, kánonjogtudós, az egyházjog történetének kutatója
