Hieronymus Sophronius Eusebius, azaz Szent Jeromos (Stridon, 347 körül – Betlehem, 420. szeptember 30.) a négy nagy nyugati keresztény egyházatya egyike, a Szentírás latin fordítója, a könyvtárak és könyvtárosok védőszentje. A katolikus naptár szerinti ünnepe halála napja: szeptember 30.
Szent Jeromos 347-ben született a Dalmácia és Pannonia határán fekvő Stridon városában. Keresztény családból származott, de csak 20 éves korában keresztelkedett meg. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd fiatalon Milánóba került. 354-től Rómában tanult szónoklattant, filozófiát, grammatikát (a híres grammatikus, Donátus tanítványa volt), valamint görög és latin nyelvet. Kiemelkedő klasszikus műveltséggel rendelkezett: Platon, Cicero és Vergilius műveit tanulmányozta. A hagyomány szerint egy angyal jelent meg álmában és kivette a kezéből eme világi könyveket, majd az égi bíró elé vezette. Ennek hatására tanulmányai befejeztével, 366-ban Liberius pápa (352–366) megkeresztelte. Ezt követően Galliában egy szerzetesközösség tagja lett, majd Aquileiába Chromatius papi közösségéhez csatlakozott.
Antoine van Dyck: Szent Jeromos (1630 k.)
Antiochiában Apollinaris előadásait hallgatva elmélyedt a görög nyelv tanulásában. A Biblia rendszeres olvasása mellett a zsidó írástudóktól elkezdett héberül tanulni. Szent Ágoston szerint minden megírt könyvet elolvasott.
Aleppo mellett a szír khalkiszi sivatagban öt évet remeteként élt. A legenda szerint kihúzta a tövist egy ott élő oroszlán talpából (más források a helyszínt egy betlehemi kolostorba teszik), amitől az állat megszelídült, majd onnantól hű kísérője lett. Emiatt is ábrázolják gyakran Szent Jeromost oroszlánnal.
32 évesen azzal a feltétellel szenteltette magát pappá, hogy továbbra is szerzetes maradhat. Ezt követően I. Damáz pápa (366–384) titkára lett és az előkelő római asszonyok lelki segítője. Segítőinek támogatásával négy kolostort alapított: hármat fiatal lányok számára, egyet pedig barátoknak. Ez utóbbit haláláig vezette.
Albrecht Dürer: Szent Jeromos a zárkájában (1514)
Aquileiában kezdett foglalkozni a Szentírással, 382-ben I. Damáz pápától kapott megbízást a teljes Biblia eredeti nyelvből való latin nyelvű fordítására. Ma az ő révén létezik a Biblia alapszövege (Vulgata), amelyet a fordítások alapjaként tartanak számon. Valójában nem új fordításként kell Szent Jeromos munkájára tekintenünk, hanem a Vetus-Latina-hagyomány különféle anyagainak korrigált összedolgozásaként. Munkássága még a saját korszakában is kiemelkedőnek számított, de sokan bírálták is miatta. Még Szent Ágoston sem tanácsolta annak használatát, noha elismerő véleménnyel volt Szent Jeromosról. Az evangéliumok fordítását már egy évvel a felkérést követően, 383-ban befejezte. Az Ószövetséget a héber és arámi nyelvekből ültette át latin nyelvre, összehasonlítva a görög Septuagintával is. Ez a munkája mintegy húsz évig tartott. A Zsoltárok Könyve pl. kétféle változatban is belekerült a Vulgatába: saját fordításban (Psalterium Hebraicum) és a Vetus Latina nyomán átdolgozott változatban (Psalterium Gallicanum). Emellett számos jegyzetet és bibliakommentárt is írt. Az ortodox kereszténység is szentként tisztelte.
[Ismeretlen osztrák festő]: Szent Jeromos (1770 k.)
Szent Jeromos élete utolsó időszakára egészségügyi állapota rohamosan romlott, látása is folyamatosan gyengült. Egymás után pártoltak el tőle a követői. 420. szeptember 30-án egy betlehemi kolostorban hunyt el kimerülten és vakon. Földi maradványait a római Santa Maria Maggiore bazilikában temették el újra a 7. században. Kultusza a 8. századtól erősödött meg Rómában.
Elméleti munkája miatt könyvtárát mindig magával vitte. Konstantinápolyban és Rómában könyvtárban is dolgozott. Igazi könyvszerető emberként Szent Jeromost a könyvtárak és könyvtárosok védőszentjeként tisztelik.
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető
A képek forrása:
Antoine van Dyck: Szent Jeromos (1630 k.) [Museum Boijmans, Van Beuningen]:
[Ismeretlen osztrák festő]: Szent Jeromos (1770 k.) [Pécsi Egyházmegye]