A bélyeggyűjtés az egyik legnépszerűbb hobbi a világon, jelenleg 60 millió ember űzi ezt a tevékenységet és a közösséghez olyan fiatalok is nagyszámban csatlakoznak, akik még soha életükben nem adtak fel egyetlen hagyományos levelet sem. Postabélyeget először valamelyik filatelista klubban láttak. Személyes vallomásokkal nem terhelném az Olvasót, de az én képzeletemben a bélyeggyűjtő képe egy zöldkardigános idősebb úr, aki vezetékes telefonon tartja a kapcsolatot a külvilággal. Ennek az elképzelésemnek határozottan ellentmond a fent olvasható bevezetés, amelyet a The Guardian című tekintélyes és hiteles lap hasábjain olvastam.[1] A bélyeggyűjtés igazából egy érdekfeszítő elfoglaltság, de nem is lehet másként, hiszen magának a bélyegnek is kalandos a története.
A posta több, mint kétezer évig megvolt postabélyeg nélkül, a levelek kézbesítésére mindenkinek megvolt a saját módszere arra, hogy a küldeményeket célba juttassa és ez a struktúra meg is maradhatott volna még akármeddig, hacsak a 19. századi brit posta kézbesítési díjai nem szöktek volna az egekbe. Az 1800-as évek elején egy levélküldeményért akár 8 pennyt is ki kellett fizetni, ami abban az időben nagyjából a napi átlagkeresetet jelentette – tehát a postai szolgáltatások díja a megfizethetetlen luxus kategóriájába kerültek – viszont az üzeneteket valahogyan célba kellett juttatni, ez pedig hihetetlenül kreatív megoldásokat eredményezett.
Abban az időben az újságok kézbesítése jóval kevesebb pénzbe került, mint a leveleké, így evidens megoldásnak tűnt, hogy a napilapok oldalain leveleztek: ki a láthatatlan tintára esküdött, ki a cikkekben aláhúzott szavakból összeolvasandó üzenetek mellett tette le a voksát, mozifilmekbe beillő leleményekből nem volt hiány, a hétköznapi emberek alkotói fantáziájának csak a brit királyi posta válsága szabott határt. A hivatal ugyanis tapasztalta az egyre aggasztóbb bevételkiesést, valamint az egyre csökkenő bizalmat, hathatós reformokra volt szükség, erre nyújtotta be tervezetét Rowland Hill, aki tanítóból lett tisztviselő. Rowland Hill legpraktikusabb ötlete az volt, hogy a levelek kézbesítési díját ne a címzett fizesse meg, hanem a feladó, a nagy postareformig ugyanis a küldeményekért a címzettek fizettek (illetve nem fizettek).[2] Hill továbbá leegyszerűsítette a díjszabási rendszert, és megfizethetővé csökkentette a díjakat.[3]
Az első postai bélyeget 1840 május 1-jén adták ki, ezután a kis öntapadós értékjegyek karriere szárnyalt, egyre több ország vette át az angolszász gyakorlatot, hazánkban nem kisebb személy, mint Than Mór festőművész tervezte meg az első magyar bélyeget 1848-ban, ennek bevezetése azonban a szabadságharc bukása miatt elmaradt. Végül 1867-ben jött létre a saját bélyegünk, a Magyar Királyi Posta kiadásában.
A postabélyegek nemcsak értékjegyek, a postai szolgáltatás díjának kiegyenlítésének igazolásán túl jelentős művészeti értékkel bírnak, a bélyeggyűjtőket (többek között) ez vonzza, de ezen felül a bélyegek rendelkeznek egy komoly történelmi vetülettel is, hiszen mint az adott korszak termékei, sok esetben akár a propaganda eszközei is voltak, szemléltető képet mutattak a hatalmi viszonyok változásairól, történelmi korszakok eseményeiről, gazdasági viszonyairól, hangulatáról, kultúrájáról, sőt, divatjáról is.[4] A posta rendszeresen kiad különböző tematikus bélyegeket, valamilyen eseményhez, évfordulóhoz kötve, jelenleg a karácsonyi bélyegek állnak a középpontban.
***
Az első karácsonyi témájú bélyeget 1898-ban bocsátották ki Kanadában, az első bibliai témájú karácsonyi bélyeg pedig Magyarországhoz köthető. Az 1943-ban kiadott „Karácsony sorozat” máig népszerű a gyűjtők körében, a Tóth Gyula szobrászművész tervezte sorozat három darabból áll, amelyeken a kisded születéséhez kapcsolódó jelenetek szerepelnek: az angyalok éneke, a pásztorok imádata, a három királyok hódolata. Különlegesen kedves érdekesség, hogy a 30 filléres címleten a három királyokat Szent István, Szent László királyok és Szent Imre herceg testesíti meg.[5]
Magyarországon a kommunizmus első évtizedeiben szünetelt a karácsonyi bélyegek kiadása. Az újabb ünnephez kapcsolódó bélyeg 1981-ben jelent meg, Kovács Margit: Szoptató és Amerigo Tot: Csurgói Madonna című alkotásai kerültek bélyegre. Ez után a posta minden évben kiadott karácsonyi témájú bélyegeket, nyitva a szakrális témákra is.
A történelem viharai különben a filatelistákat sem kímélték, Hahót Ferenc abaligeti plébános – aki megalapította a Szent Gábor Bélyeggyűjtő Egyesületet 1956-ban – börtönbe került államellenes bélyeggyűjtő tevékenysége miatt. Érdemes elolvasni erről korábbi írásunkat. Az egyesület tagjai közül többen üldözést is szenvedtek tevékenységük miatt, de a csoport élt és működött, újjáalakulására viszont jóval később, 33 év múlva nyílt újra lehetőség, ekkor a honi Szent Gábor Bélyeggyűjtő Egyesület 1989-ben rendes tagja lett a Szent Gábor Világszövetségnek. A társaság tagjainak sok szép, értékes vallásos tárgyú gyűjteménye ismeretes, amelyek több kiállításon is szerepeltek.
Ebből most a magyar és a világ különböző országaiból származó karácsonyi bélyegeket mutatjuk be, amelyek a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár speciális különgyűjteményébe tartoznak.
A bélyeggyűjtemény jeles, karácsonyi darabjai itt tekinthetők meg.
Az összeállítást készítette: Bittner Mónika könyvtáros (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár)
[1] The Guardian 2020. apr. 11. Post modern: why millennials have fallen in love with stamp collecting
[2] Egy egyszerű üzenetet már a levélen elhelyezett apró jelekkel is a címzett értésére adtak, így a levél átvétele szükségtelenné vált. Az ilyen esetekben a kézbesítés fáradsága, költsége megtérítetlen maradt.
[3] Sir Rowland Hill (1795-1879), Postal reformer and civil servant; initiator of the Penny Post. National Portrait Galery. https://www.npg.org.uk/collections/search/person/mp02189/sir-rowland-hill?search=sas&sText=+rowland+hill
[4] A Bélyegmúzeum https://www.belyegmuzeum.hu/muzeumtortenet/
[5] Druzsin József: Szakrális témák a hazai bélyegkiadás történetében. https://mek.oszk.hu/21100/21177/21177.pdf