Dr. Varga Levente gyermekgyógyász (1939–2024) emlékére
A sikondai Assisi Szent Ferenc fürdőkápolna felépítésének részletes históriája után következzen az épület pusztulásának története. Egy vészterhes korszakban egy tulajdonos nélkül maradt szakrális épület küzdelme az időjárás és a vandálok tevékenységével, a világi és egyházi hatóságok egyezkedéseivel,végül a lassú, de biztos amortizációval.
Az első részt, a fürdőkápolna alapításáról és felépítéséről itt olvashatják: https://konyvtar.pecsiegyhazmegye.hu/blog/168-a-sikondai-assisi-szent-ferenc-furdokapolna-tortenete-i-1936-1944
A sikondai kápolna „kálváriája”
A fürdőtelepet a forgalomtól távol eső volta kiszolgáltatottá tette a rablók számára. 1944 folyamán a kápolnát is teljesen kifosztották: minden mozdítható berendezést, értéket elvittek, az üvegablakokat betörték, megrongálták. Sikonda 1944 őszére elhagyatottá vált. Először német, majd szovjet katonák szálltak meg a szállóban. Nagy Sándor mánfai lelkész a plébániatörténetben ekképp írta le a sikondai kápolna 1944 év végi eseményeit:
„…itt voltak a felszabadítók, megkezdődött Sikonda és a villák kifosztása. (…) Karácsony és Újév között szinte életveszélyben mentünk át egy rozoga kocsin és egy még szerencsétlenebb lovon Sikondára, hogy a kápolna egyházi felszerelését megmentsük, de ez már csak részben sikerült, mert akkor már a kápolnát is feltörték. Ezt 1945 januárjában jelentettem a Székesegyházi Kormányzó Úrnak [ti. dr. Hanuy Ferenc – SPÉ], aki még engem vont felelősségre, hogy az egyházi ruhákat és még meglevő kápolna felszerelést miért és milyen címen hoztam el és helyeztem biztonságba. Tavasz folyamán aztán a kápolnát is kikészítették.”[1]
1945 eleje és november között mintegy 200 orosz katonát szállásoltak el Sikondán. Lutonszky Ernő, székesegyházi uradalmi erdőtanácsos 1945. február 14-i jelenése szerint a bevonuláskor senki nem tartózkodott a fürdő területén, még a két felügyelettel megbízott nő is elmenekült. A környékbeli lakosságnak így ismét lehetősége volt a fosztogatásra.[2] A kápolna ekkor már nem szenvedett kárt, az ajtókra a lelkész dupla vasat hozatott és csavarokkal bezáratta.[3] 1945 után az épületek tárgyainak őrizetéről továbbra sem gondoskodtak, így a fürdőtelep ismételten fosztogatások áldozatává vált, a megmaradt tárgyak, berendezések pedig hasznavehetetlenné váltak. 1946 folyamán kiderült, hogy a környező falvak – Mánfa, Pécsbudafa, Magyarszék – 29 lakójánál lelték meg az eltűnt bútorok egy részét (szállodai ágyak, íróasztalok, kanapék, fonott és kárpitozott székek).[4]
A kápolna tisztázatlan jogi helyzete
A földművelésügyi miniszter 1945. március 18-i, 600/1945. miniszterelnöki rendelete (a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmives nép földhözjuttatásáról) alapján a Székeskáptalan bevonása és megkérdezése nélkül a Sikonda Gyógyfürdő Kft. által bérelt területet, mint erdőbirtokot a rajta levő épületekkel és az azokban levő vagyontárgyakkal együtt állami tulajdonba vették. 1945. augusztus 5-én a Pécsi Erdőigazgatóság vette át a Székesegyháztól, jegyzőkönyvbe véve a rongálásokat és a hiányokat.[5] Az állam a fennálló bérleti jogviszonyt a bérlemény elhagyása miatt megszüntette, és más bérlőknek adta át (Haász Izabella és Kovács Gábor). A földművelésügyi miniszter a 110 538/1946.V.1. számú határozata – egyetértésben az iparügyi miniszterrel – 8 hold erdőt, a kápolna 250 négyszögöl területét, a szállodát, fürdőmedencét, forrást, kutat, az Antal tanyát 250 négyszögöl területtel mentesítette a megváltástól és 1946 decemberében (Dr. Gebauer Miklós Székesegyházi Uradalmi kormányzó) visszaadta a Székesegyháznak, de a bérlemény határozaton kívüli tárgyai továbbra is állami tulajdonban maradtak.[6]A fürdőre vonatkozó bérleti jogviszonyt azonban a Székesegyház részéről felbontottnak tekintették, és a bérlővel közölték.[7]
Egy téves értelmezésből adódhatott, hogy az 1945-ös átadás csak a mező- és erdőgazdasági épületekről rendelkezett, amely körbe – egyes értelmezések szerint – a szakrális épületnek minősülő kápolna nem tartozott bele, így annak tulajdonjoga a Székeskáptalannál maradt.[8]
1945 és 1947 között bezárt a fürdő: 1946. április 13-án elkészült az épületeinek leltára. Ebből a kápolna állapotáról is képet kapunk: a tetőzet javításra szorult, a vízelvezető csatornák teljes mértékben hiányoztak. Az ablakok és az ajtók javításra szorultak. A főbejárat feletti festett, kerek ablak, valamint a többi nyílászárók, továbbá a vasajtók üvegét kitörték. A WC-t leszerelték. A mennyezet, a külső és belső vakolat javítása és festése is időszerűvé vált. A sekrestyeszekrényt és a gyertyatartókat pótolni kellett.[9]
A Székesegyház 1947-ben kötelezte a bérlőt, hogy a fürdővendégek lelkigondozásának biztosítása érdekében legalább a nyári időszakban gondoskodjon fürdőlelkészről.[10]
Id. Varga Gyula és testvérei családjaikkal a kitört rózsaablakos sikondai kápolna előtt 1947-ben[11]
A sikondai kápolnába az 1947-es tavaszi felújítás során a főoltárra új oltárkövet szereztek be, a mellékoltárokba azonban még nem. A bejárati vaskaput újrafestették. Nagy Sándor plébános az általa 1944-ben kimentett egyházi felszereléseket, ruhákat 1947 nyarára visszaszállította. A sekrestyeszekrény azonban hiányzott. A főoltár Zsolnay gyertyáit letörték. Ezek a mellékoltárról lettek pótolva. A harmónium ekkor még megvolt.[12]
A társbérlők (Illés János és Kovács József) kölcsönből finanszírozott felújítása után a Káptalan 1947. június 4-én engedélyezte a fürdő újranyitását.[13] Június 10-én, a mánfai bérmálás alkalmával szerették volna a kápolnát újból felszentelni, de használata még jó ideig váratott magára.[14]
Végül a hívek és a nyaralók áldozatkészségének köszönhetően azonban 1956 folyamán helyreállították, amelyről az Új Ember ekképp számolt be: „…s a szép majolika főoltár előtt újból felcsendült az Úr szolgájának hangja, hogy bemutassa a szentmisét a távoli falvakból összesereglett hívek előtt.”[15]
A forradalmi napok után, 1956. november 1-jén keletkezett egy leltára a sikondai kápolnának, amelyben számos felszerelés eltűnését vagy megrongálását jegyezték fel (a mellékoltár, a Zsolnay szenteltvíztartó, a tabernákulum, a Jézus Szíve és a Szűz Mária szobrok, az öltözőszekrény és az oltárkő). A misekönyvet darabokra szaggatva találták. A harmónium ekkor a plébánia kápolnájába került.[16]
A lassú pusztulás – a fürdőkápolna metamorfózisa
1958-tól 1963-ig a legnagyobb problémát a kápolna tetőzetének folyamatos beázása és beszakadásának veszélye jelentette, amelynek az eredeti lapos tetőstruktúra, továbbá a szarufákat alátámasztó és fenntartó pillérek hiánya volt az oka. Emellett állandó jelleggel betörések, rongálások történetek a kápolnában. A helyreállításokra megfelelő anyagi fedezet nem állt rendelkezésre, és az elvégzett munkák is csak kisebb tűzoltásokat jelentettek. A mánfai lelkész fizikai jelenléte nélkül a felügyeletet sem tudta biztosítani, csak feljelentésekkel élhetett a betörések ellen. A betörések és rongálások vallásellenes és anyagi haszonszerzési motivációi is a kápolna létét kérdőjelezték meg. A kápolnabelső, az oltárképének falfestményeinek durva megrongálása, oda nem illő jelekkel való kiegészítése több betérőnek szemet szúrt. Rogács Ferenc megyéspüspök, a műemlékek és azok védelmének elkötelezettje még megpróbálta a helyreállításokat fedezni, de ez sem mehetett a végtelenségig, hiszen folyamatos ismétlődésükre a fedezetet már egyre nehezebben tudták előteremteni. Az épület rendeltetésszerű fenntartása egyre nagyobb akadályokba ütközött, és Sikondán a hívek száma is jelentősen csökkent, a vendégek között pedig szinte nem is volt katolikus.
Dr. Solti István mánfai plébános több levelében is vandálok tevékenységére hívta fel az Egyházmegyei Hatóság figyelmét. A falakat összekarcolták, feliratokat és dátumokat véstek bele, a sekrestye ajtót feltörték. A gyóntatószéket, a gyóntatórácsot, az üvegablakokat és a mellékhelyiséget összezúzták, az ajtózárat leszerelték, a harangkötelet, a toronylétrát, könyvállványt, és az oltárgyertyatartókat összetörték. Solti lelkész igyekezett önerőből, valamint társadalmi munkával orvosolni a helyzetet. Külsős támogatók (Oltártestvérek) felkeresése is tervben volt. Ám amikor Komló Városi Tanácsa[17] is felszólította a sürgős rendbe tételre, egyházmegyéjéhez fordult, és 5000 Ft-ot kért az egyházmegyei rendelkezési alapból.[18]
Ekkor jött az államosítás törvényi megfogalmazásában tett félreértelmezés első fázisa. Dr. Rogács Ferenc megyéspüspök válaszlevelében értesítette Solti Istvánt, hogy a sikondai kápolna nem képezi az egyházmegye telekkönyvi tulajdonát, hiszen a fürdő teljes területe állami tulajdonba került, a komlói bányászság és ipari munkásság javára.[19]
1960-ra a javítások elmaradása miatt a kápolna használhatatlanná, életveszélyessé vált. Komló Városi Tanácsa ekkor felszólítást küldött Rogács püspöknek azonnali intézkedés ügyében, mondván a pusztulófélben levő kápolna rombolja a fürdőterület esztétikai élményét, továbbá életveszélyes az állapota. Kérvényezték – amennyiben a javítási munkálatokat nem tudja a Pécsi Egyházmegye elvégezni –, adják át a kápolnát a fürdő- és üdülésfejlesztés céljaira való felhasználásra. Ekkor még azt az ígéretet tették, hogy a kápolna megmarad, csak életveszélyességét akarják megszüntetni, hogy külalakjával bele illeszkedjen a fürdőhely képébe. Rogács püspök az egyház joghatóságára hivatkozva a felújítási munkák egyházi hatósági engedélyeztetésére kötelezte a várost.[20]
Komló város és Solti lelkész is jelezte, hogy a sekrestye felől feltörték a kápolnát. Solti lelkész ekkor már a helyreállítási költségek megemelkedése miatt a kápolna feladását javasolta, Mánfán új kápolna építésével helyettesíthető lenne. Az egyházmegye véleményezésre Petrovich Edét küldte ki, aki a kápolna kitakarítását, bezárását és a tetőstruktúra átalakításának és -javításának költségtervének megkérésére utasította a mánfai plébánost. A javíttatások véleményezése az Egyházmegyei Hivatal, a Mánfai lelkészség és az Egyházművészeti Bizottság között 1960 tavaszától 1961. februárig eltartott. A munkálatok összesen 10 000 Ft-ot tettek ki. Ezt mind Solti lelkész ügyezte. 1961 tavaszán a mánfai 13. századi és a sikondai kápolnát is újra feltörték.[21]
A megyéspüspök kérésére a misézést is rendezték (szombat–vasárnap). Augusztus folyamán Gálosi Mihály a kápolna üvegablakait belőtte, A hatóságok gyorsan elfogták, majd rongálás és jogtalan háborítás vádjával letartóztatták, de ősz folyamán apja a törvényeknek megfelelően a kárt megtérítette.[22] 1962 nyarán a kápolna tetőzete egy vihar alkalmával ismételten beszakadt, ismét 4600 forintot tettek ki a költségek. A nyár folyamán ismét betörés és rongálás érte.[23]
Ekkor ismét felmerült az ötlet, hogy a korábban szorgalmazott átadást véghez vigyék. Dr. Cserháti József káptalani helynök a sikondai katolikus hívek hiányában, nem kívánta a távolabbi mánfai hívek anyagi áldozatait kihasználni, így jelezte, hogy élne Komló Városi Tanácsának azon felajánlásával, miszerint megfelelő ellenérték mellett átadja a sikondai kápolna épületét, cserében Mánfán a nagyobb számú hívek ellátására új templomot építhetnek. Ehhez felhasználták volna az elbontásra ítélt kápolna anyagait is.[24] Hudák István szóbeli közlése szerint már téglák is készen álltak az építkezéshez, mikor a kápolnaépület átadása megtörtént, ám végül a mánfai építési engedélyt visszavonták. Annyi engedélyt kaptak, hogy Mánfán torony nélküli épületben imaházat alakíthatnak ki. Ennek helyszíne az 1936-ban épített mánfai plébániaépület mögötti istálló lett.
A mánfai Szent István imaház a sikondai kápolna megmentett oltárával és padjaival 1974-ben[25]
1964. augusztus 22-én a kápolna telekkönyvi bejegyzése megtörtént a Magyar Államkincstár javára.[26] A sikondai fürdőkápolna épületét végül 1964. szeptember 7-én adta át az Egyházmegyei Hivatal a Baranya Megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalatának. A Baranyamegyei Tanács VB. Építési- Közlekedési és Vízügyi Osztálya, mint II. fokú hatóság az alábbiakban állapodott meg (32.409/1964 szám): az Egyházmegyei Hatóság az átadásért cserébe eszmei ellenértéket kért, valamint kikérte a következő berendezési tárgyakat, tartozékokat. Így: 2 db vasajtó, 10 sor pad, 2 db faoltár, 1 db. tábori oltár, 1 db fa gyóntatószék, 2 db fa oltárdobogó, 1 db különálló kispad, 1 db harang, 1 db homlokzati és 1 db szentély feletti külső kereszt, valamint a sekrestyébe vezető faajtó. Ezeket a mánfai plébániára szállították át[27]
A mánfai Szent István király imaház sikondai kápolnából származó míves kapuzata ma[28]
A kápolna 20 000 forint értékre becsült Zsolnay oltárát az 1956. november 1-jén felvett leltár későbbi bejegyzése szerint 1963. június 21-én a Pécsi Püspökségre szállították Cserháti József megyéspüspök külön kérésére.[29] Ám visszaemlékezések szerint és tudva a jelenlegi helyszínét, még egyes berendezési tárgyak az elszállítás előtt Nagy Sándor lelkész, ministránsai és a falu lakói segítségével egy éjszaka a Zsolnay főoltárt[30], a padokat és a míves vaskapurácsot átvitette Mánfára, a kialakítandó imaházba.[31] Ma is ott vannak: ez volt megmenekülésük záloga.[32] 1964 nyarára már nincsenek a kápolna épületében, ezért nem is szerepelhettek a szeptemberi átadási jegyzőkönyvben.
A mánfai plébánia épülete az alapítókővel és a Szent István király imaház napjainkban[33]
A szálló területét végül Komló Városi Tanács VB. Mezőgazdasági Osztály 7357/1956. számú és az igazgatási osztálya 1234-4/1965. számú határozatával a Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésébe adta telekkönyvi hatóság útján.[34] Egyértelmű volt, hogy a bányász és állami üdülő, a tervezett kemping területén egy katolikus kápolna „zavarta a kilátást”, valamint az általa elfoglalt területet más célokra kívánták hasznosítani.[35]
1966 tavaszán a sikondai kápolna nagyobb részét elbontották. A műszaki átadás 1967. január 7-én történt meg, a használatba vételi engedélyt április 29-én adták át.[36]
A hasznosítható részből a tervek szerint 80, ám végül csak 70 fő befogadására alkalmas, két- és többágyas szobákkal rendelkező turistaházat alakítottak ki, parkkal és parkolóval: ez lett a Fenyves Turistaszálló.[37] A nagy költséggel megvalósított szállóhelyet a Mecsek Tourist Baranya Megyei Idegenforgalmi Hivatal működtette.
A kápolna metamorfózisa, a Fenyves Turistaszálló 1970-ben[38]
A sikondai gyógyfürdő ötletgazdája, Kolossy Andor unokája, Vratanics Györgyné az 50 éves évfordulón egy hiánypótló, eredeti forrásokban és személyes visszaemlékezésekben bővelkedő fürdőtörténetet jegyzett le. Ő maga ekképp emlékezett vissza a kápolnára: „Alacsony levágott tornya, modernsége akkor idegen volt a hagyományos stílusban épült templomhoz szokott szemnek. Ma már szép harmonikus építménynek találnám, ha megvolna, de átépítették. Sete-suta külsejű turistaház lett belőle.”[39]
A sikondai kápolnából átalakított turistaház (2019–2025)[40]
Később fabungalókat és medencét is építettek, majd mellette nyitották meg az 1970-es évek közepétől a szezonálisan (május 1. – szeptember 30-ig) működő sikondai autós kempinget. 2009 és 2020 között a Mediano Thermal Camping és Bungaló Park működtette, ám a Covid idején végleg bezártak. Azóta az épület elhagyatott, pusztulásnak indult.[41]
A manapság már kevesek által ismert sikondai kápolna tervezésétől számított röpke 30 éves történetét megőrzik az utókor számára az archív fényképek, a megmaradt képeslapok és a még élők emlékezete, továbbá ez a két részben megjelent történeti összefoglaló.
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva könyvtár- és levéltárvezető (Pécsi Egyházmegyei Könyvtár és Pécsi Egyházmegyei Levéltár)
FORRÁSOK
PEL III. 222. Mánfa – A mánfai plébánia iratai – Historia Parochiae ab Anno 1924–
PEL II. 1c.2. 39.= Székeskáptalani jegyzőkönyvek 1935–1937.
SAJTÓFORRÁSOK
Vécs Ottó: Mire tanít egy magyar kulturváros? A pécsi Lillafüred = Esztergom és Vidéke, 1933. október 8. 2. p.
Gyászmisét mondottak Sikondán Dollfuss kancellárért = Dunántúl, 1934. augusztus 3. 5. p.
Sikonda fejlődése = Dunántúl, 1937. június 15. 4. p.;
Templomszentelésre készülődik Sikonda fürdő = Dunántúl, 1937. augusztus 1. 8. p.
Sikonda ünnepe. Virág Ferenc megyéspüspök felszentelte a fürdőhely kápolnáját = Dunántúl, 1940. július 23.
A nyáron megkezdik a sikondai templom kifestését – A Poverello sikondai kultusza = Dunántúl, 1941. május 21. 3. p.
(sz.g.): Fürdőélet Sikondán – Pécsi Pilch Dezső még júliusban befejezi a fürdőtelepi kápolna szentélyének festését = Dunántúl, 1941. július 29. 5. p.
Pécsi Pilch Dezső Sikondán = Pécsi Napló, 1941. július 31. 6. p.
Elkészült a Sikonda kápolna szentélyének falfestménye = Dunántúl, 1941. augusztus 12. 5 p.
Felszentelték a Sikonda gyógyfürdő kápolnájának freskóit = Pécsi Napló, 1941. augusztus 12. 2. p.
(sz.g.): Tovább szépül a sikondai templom – Pécsi Pilch Dezső az idei nyáron Szent Margit életének főbb eseményeit festi meg = Dunántúl, 1942. július 3. 4. p.
Ismét oltárt szenteltek a sikondai templomban = Dunántúl, 1944. június 20. 6. p.
Vörös Márton: Nyílt levél egy orosz katonai parancsnokhoz = Dunántúli Népszava, 1945. augusztus 19.
Egy sikondai túra visszhangja = Dunántúli Népszava, 1946. június 2. 7 p.
Visszajöttél drága völgyünk… Lelkes vezetők rohammunkával rendbehozták és június 1-én megnyitják Sikonda-fürdőt = Dunántúli Népszava, 1947. május 25. 4. p
Megtalálták Sikonda-fürdő elhordott berendezésének egy részét = Dunántúli Népszava, 1947. október 22. 3. p.
Sikonda és Mecsekfalu ünnepe = Új Ember, 1956. augusztus 19. 5. p.
A tavaszra készülődnek… = Dunántúli Napló, 1968. január 28. 4 p.
IRODALOM
Mendöl Zsuzsanna: A modern építés térhódítása Pécsett és Baranyában = Baranyai Művelődés, 1987/1. 52–68. p.
Soós Józsefné - Timár Istvánné: Sikonda-fürdő története (1927–2014). Komló, 2015.
Vratarics Györgyné: Sikonda-fürdő története 1928–1978. [Sikonda, 1988.] = https://www.mediadigitar.hu/helyismereti_konyvtar/vrataricsgyorgyne_sikondafurdotortenete_1988.pdf [2025.03.18.]
[1] PEL III. 222. Mánfa – Historia Parochiae ab Anno 1924– Hudák István elmondása szerint a Zsolnay-oltár és a míves vaskapuzat csak 1965/66-ban, Nagy Sándor atya második mánfai lelkészsége alatt került ki a bontás előtt álló épületből.
[2] MNL BaML XII.12. 53/1945. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Jelentés a sikondai fürdő „ez idő szerinti” állapotáról
[3] PEL III. 222. Mánfa – Historia Parochiae ab Anno 1924–; Érdekes adalék: Vörös Márton pécsi levéltárnok egy nyílt levélben köszönte meg a Dunántúli Népszava hasábjain Tyerekov alezredesnek, hogy a kápolna vasrácsát összekovácsoltatta, hogy így óvják meg azt, amíg újra látogatható nem lesz. Vörös Márton: Nyílt levél egy orosz katonai parancsnokhoz = Dunántúli Népszava, 1945. augusztus 19. 5. p.
[4] Egy sikondai túra visszhangja = Dunántúli Népszava, 1946. június 2. 7 p.; Visszajöttél drága völgyünk… Lelkes vezetők rohammunkával rendbehozták és június 1-én megnyitják Sikona-fürdőt = Dunántúli Népszava, 1947. május 25. 4. p.
[5] MNL BaML XII.12. 53/1945. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Jelentés a sikondai fürdő „ez idő szerinti” állapotáról
[6] MNL BaML XII.12. 108/1947. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Az uradalmi számtartó levele dr. Hanuy Ferenc főjegyzőnek a Pécsi Székeskáptalan részéről tett ötödik ellenőrzésről; HU MNL BaML XII.12. 186/1946. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Jegyzőkönyv a Sikonda Gyógyfürdő a Pécsi Székesegyház részére való átadás tárgyában
[7] PEL II. 1c.2. 39. – 53/120= Székeskáptalani jegyzőkönyvek 1944–1946.
[8] PEL PPL 91/1964. Pro Memoria – A sikondai kápolna jogi helyzete és rendezésére vonatkozó javaslat.
[9] MNL BaML XII.12. 75/1946 – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – A sikondai gyógyfürdő épület leltára 7. p. XXX. Kápolna
[10] MNL BaML XII.12. 5/1947. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Kivonat a Székeskáptalan 1947. január 3-iki ülésének jegyzőkönyvéből
[11] A kép forrása: A Varga család fényképgyűjteménye.
[12] MNL BaML XII.12. 94/1947. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Jgyk az 1947.június 12-én tartott, a Sikonda fürdő és tartozékai újjáépítésének, a bérbeadó Pécsi Székeskáptalan részéről tett harmadik ellenőrzésről; HU MNL BaML XII.12. 108/1947. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Az uradalmi számtartó levele dr. Hanuy Ferenc főjegyzőnek a Pécsi Székeskáptalan részéről tett ötödik ellenőrzésről
[13] MNL BaML XII.12. 94/1947. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – A számtartó levele dr. Hanuy Ferenc úrnak a Pécsi Székeskáptalan részéről tett harmadik ellenőrzésről
[14] MNL BaML XII.12. 73/1947. – A Pécsi Székesegyházi Uradalom töredék iratai (1786–1948) – Jegyzőkönyv
az 1947. május 9-én tartott, a Sikonda fürdő és tartozékai újjáépítésének, a bérbeadó Pécsi Székeskáptalan részéről tett első ellenőrzésről
[15] Sikonda és Mecsekfalu ünnepe = Új Ember, 1956. augusztus 19. 5. p., Megtalálták Sikonda-fürdő elhordott berendezésének egy részét = Dunántúli Népszava, 1947. október 22. 3. p.
[16] Sikondai kápolna – Leltár (1956). Ellenjegyzők: Falusi Károly – Solti István – Illés János – László István. Pécsi Egyházmegyei Levéltár – PEL III. 222. Plébániai levéltárak – A mánfai plébánia iratanyaga
[17] Mánfa községet Komló városához csatolták, ekképpen Sikonda is Komló felügyelete alá került.
[18] PEL PPL 670/1958 – A mánfai lelkészi hivatal (Solti István) levele az Egyházmegyei Hatósághoz. (Mánfa, 1958. augusztus 21.); PEL PPL 404/1959 – A mánfai lelkészi hivatal (Solti István) levele az Egyházmegyei Hatósághoz. (Mánfa, 1959. április 22.); PEL PPL 404/1959 – A mánfai lelkészi hivatal levele az Egyházmegyei Hatósághoz. (Mánfa, 1959. május 11.)
[19] PEL PPL 404/1959 – Virág Ferenc megyéspüspök levele a mánfai lelkészhez (Solti István) (Mánfa, 1959. május 14.)
[20] PEL PPL 387/1960 – Jogvélemény a sikondai kápolna ügyében kelt Komlói V. Tanács megkeresése ügyében (Pécs, 1960. február 12.)
[21] PEL PPL 387/1960 – A sikondai kápolna betörésének jelentése (1960. február 12; Mánfa, 1960. február 18.); PEL PPL 541/1961 – Levelezés a mánfai templom és a sikondai kápolna barbár támadásainak ügyében (Mánfa, 1961. május 29.; Pécs, 1961. június 13.)
[22] PEL PPL 387/1960 Az Egyházmegyei Hatóság és a mánfai lelkészség levelezése a sikondai kápolna helyreállítása ügyében; Dulánszky Jenő műszaki leírása (Pécs, 1960. február 25.)
[23] PEL PPL 1754/1962 (áthelyezve: 900/1964) A mánfai lelkész jelentése a sikondai kápolna viharkárairól, kijavításáról és egy vandál betörésről (Mánfa, 1962. augusztus 27.)
[24] PEL PPL 1754/1962 – (Pécs, 1962. december 18,); PEL PPL 91/1964. Pro Memoria – A sikondai kápolna jogi helyzete és rendezésére vonatkozó javaslat. PEL PPL 900/1964 – A Pécsi Egyházmegyei Hatóság és Komló Városi Tanácsának levelezése a sikondai kápolna helyreállítása vagy átadása ügyében (Pécs, 1964. július 13.)
[25] Fényképezte Nagy Sándor. A képet köszönöm Hudák Istvánnak.
[26] 900/1964 – Birtoklap (Komló, 1964. augusztus 22.)
[27] PEL PPL 1094/1964 – Jegyzőkönyv a sikondai kápolna felszereléseinek és berendezési tárgyainak átadásáról (Komló, 1964. szeptember 7.); 2261/1966; 1966. május 23.; 1966. július 6.; 1966. július 22.– A sikondai volt kápolna épület átalakítása= MNL BaML XXIII.508. – Komló Városi Tanács V. B. Építési, Közlekedési Szakigazgatási Szervének iratai (1952–1986) Ezúton köszönöm Dr. Polyák Petra igazgatóhelyettes és Varga Tamás levéltáros, továbbá Dr. habil. Vitári Zsolt és Dr. habil Gőzsy Zoltán egyetemi docensek segítségét.
[28] A képek forrása: fényképezte Dallos Tamás komlói plébános és Schmelczer-Pohánka Éva.
[29] Sikondai kápolna – Leltár (1956). Ellenjegyzők: Falusi Károly – Solti István – Illés János – László István. Pécsi Egyházmegyei Levéltár –PEL III. 222. Plébániai levéltárak – A mánfai plébánia iratanyaga – Cserháti püspök a magánkápolnájába szánta az oltárt. Hogy miként viszonyult a mánfai akcióra, nem tudjuk, de az oltár ott maradhatott. Hudák István közlése.
[30] Dr. Cserháti József megyéspüspök az oltárt szerette volna bevinni a püspöki palotába, talán a magánkápolnába.
[31] Hudák István közlése.
[32] Hudák István közlése.
[33] Fényképezte: Dallos Tamás, Schmelczer-Pohánka Éva.
[34] 1967. április 29. – Sikonda Turista Szálló használatba vételi engedélye = 1694/1967 – Sikondai Turista Szálló = MNL BaML XXIII.508. – Komló Városi Tanács V. B. Építési, Közlekedési Szakigazgatási Szervének iratai (1952–1986)
[35] A tavaszra készülődnek… = Dunántúli Napló, 1968. január 28. 4 p.; Szászi Tibor: Komló–Sikonda. Komló, 1984.
[36] 1694/1967 – Sikondai Turista Szálló = MNL BaML XXIII.508 – Komló Városi Tanács V. B. Építési, Közlekedési Szakigazgatási Szervének iratai (1952–1986)
[37] Az építtető: Baranya Megyei Beruházási Iroda (Pécs, Széchenyi tér 9.), tervező: Asbóth Gyula; generálkivitelező: Baranya Megyei Tanács Magas és Mélyépítő Vállalat (Pécs, Zsolnay V. út 4–6.); építésvezető: Albrecht János. 1617/1967 – Sikonda Turista Szálló használatba vételi engedélye = MNL BaML XXIII.508. Komló Városi Tanács V. B. Építési, Közlekedési Szakigazgatási Szervének iratai (1952–1986); 1694/1967 – Sikondai Turista Szálló = MNL BaML XXIII.508 – Komló Városi Tanács V. B. Építési, Közlekedési Szakigazgatási Szervének iratai (1952–1986)
[38] A kép forrása: http://old98.mtsz.org/galeria/p/sikonda1.htm [2025.03.21.]
[39] Vratarics Györgyné: Sikonda-fürdő története 1928–1978. [S.l., 1988] 55–58. p. (Magánkiadás)
= https://www.mediadigitar.hu/helyismereti_konyvtar/vrataricsgyorgyne_sikondafurdotortenete_1988.pdf [2025.03.20.]
[40] A képek forrása: Google Térkép
[41] https://hovamenjek.hu/sikonda/mediano-thermal-camping-es-bungalo-park [2025.03.25.] 7300 Komló-Sikonda, Fürdő u. 8.