Advent (lat. adventus ’eljövetel’) a keresztény egyházban a karácsonyra való előkészület ideje: a Karácsony napját (december 25.) megelőző négy vasárnap[1], valamint a közéjük eső 18–24 hétköznap. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
1930-as évek pécsi templomai télen (Fotó: Zsabokorszky Jenő)[2]
A Megváltó eljövetele utáni vágy és a Mária-tisztelet megnyilvánulása ebben az időszakban Advent első vasárnapjától karácsony első napjáig pirkadat előtt, minden nap, hagyományosan hat órakor bemutatott, hajnali szentmise, azaz a rorate, angyalmise vagy aranyos mise. A latin kifejezés a mise bevezető szavai után állandósult: Rorate caeli de super… (Harmatozzatok egek onnan felülről…).
A Pécsi Egyházmegyei Könyvtár helytörténeti/egyházmegye-történetei anyagának rendezése kiváló idő a múltban való elmélázás, a kor gondolatvilágának, érzelmeinek újraélésére, amelyre az Advent időszaka különösen kedvez. A Pécsi Katolikus Tudósító 1925 és 1944 között az Actio Catolica és a pécsi egyházmegye hitbuzgalmi és társadalmi folyóirata volt. Az 1925-ös adventi számában (IV. évfolyam 1. szám) jelent meg a felelős szerkesztő, Dr. Ákos Ferenc (1890–1927) fiatal pécsi pap, teológiatanár, levéltáros, szentszéki bíró rövid írása a teveli családi körben megélt adventi várakozás gyermekkori meghittségéről:
Rorate…
Az Ószövetség prófétáinak ajkán buzgó ima volt ez a szó. Rorate coeli desuper . . . Harmatozzátok egek és az égnek felhői az igazt, nyiljék meg a föld és fakassza az Üdvözítőt. Az Úr eljövetelére az emberiség évezredeken át várt: olyanok voltak a várakozásnak ez évszázadai, mint hosszú, csendes téli esték amelyeken nagy ünnepek eljöttét várjuk meghitt családi körben.
Nem tudom, megizleltétek-e már ilyen esték meghitt hangulatát?
Gyerekkoromban, mikor a betüvetés mesterségét már ismertem, a téli estéket nagyanyámmal töltöttem. Szombat este mindig ünnepélyesebb volt, mint más napok estéje. A jó öreganya úgy készítette fel szobáját, mintha vendéget várna. Féltő gonddal megtörölte a szentképek rámáit, az asztalt új abrosszal takarta le, s a szekrényen álló nagy feszületet levette s úgy tette az asztalra gyertyák közé, mintha istentiszteletre készülne, amelyhez oltár is kell. Ő meggyújtotta a gyertyákat, én meg elővettem az öregbetűs nagy bibliát és gyerekszájjal olvastam nagy próféták súlyos jövendöléseit a csillagról, amely sötétségben fog támadni nemzetek megvilágítására, az Isten eljövendő új országáról, amelyben oroszlánok bárányokkal fognak játszani, s amelyben béke lesz és szeretet és boldogság.
Gyerekésszel nem értettem meg a nagy szavak mélységes értelmét, de azt éreztem, hogy nyomukban melegség támad és öreganyám szobájára úgy hull az áhítat, mintha angyalok virágokkal szórnák tele.
Ünnepet vártunk. Adventünk volt. És milyen boldogsággal vártuk a szent estét!
Advent az Úr jövetelének elvárása. S akik tiszta lélekkel és bízó reménnyel várják öt; akik megkeresik az Úr útjait, amelyeken évezredekkel előbb is eltalált az öt keresők lelkéhez; akik néhány meghitt órában imádságos lélekkel olvassák a próféták irásait: azokhoz a szent estén el fog jönni a gyermek Jézus, akire a nemzetek várakoztak.
(Dr. Á. F.)
Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva könyvtárvezető
Fotó: zseppelin.hu
[1] A görögkatolikus egyházban visszaszámolva a hatodik vasárnaptól kezdődik.
[2] A képek forrása: Régi Pécs facebook-oldal: https://www.facebook.com/RegiPecs/