Statikus
Korábbi Hírek
Szeptember 30. a kiemelten fontos dátumaink közé tartozik, ezen a napon emlékezünk meg Szent Jeromosról, a könyvtárosok védőszentjéről. Jeromos (347-420) egyháztanítóként, teológusként és történészként a nyugati kereszténység egyik legfontosabb alakja, legismertebb munkája a Szentírás latin köznyelvre fordítása (vulgata versio).
A Bibliával kapcsolatos munkája mellett Jeromos nagyban hozzájárult a keresztény teológia fejlődéséhez, kommentárokat írt a szentírásokhoz, levelekhez és prédikációkhoz, amelyekben olyan témákat tárgyalt, mint az aszketizmus, a szerzetesség és a nők szerepe az egyházban.
Szent Jeromos tudományok iránti elkötelezettsége miatt a könyvtárosok mellett a tudósok és fordítók is védőszentjükként tisztelik, példakép mindazoknak, akik osztoznak a tudás iránti szeretetében, melyben kutatással, tolmácsolással igyekeznek jobban megérteni és megértetni a bennünket körülvevő világot.
Sophronius Eusebius Hieronymous néven született Stridon városában, ami egy római provinciában található, Dalmácia és Pannónia határán. A jómódú, keresztény családból származó Jeromos görög és latin irodalmat tanult, de képzett volt a filozófia tudományában és retorikában is. Fiatalkorának nagy részét Rómában töltötte, ahol a nagyvárosi élet forgataga magával ragadta és akkoriban jobban érdekelték a klasszikus költők – főleg Vergilius műveiért rajongott – mint a Biblia.
Egy sor látomás és súlyos betegség után végül Jeromos a vallásos életet választotta, a legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, és az égi bíró színe elé vezette. Ezt követően döntött úgy, hogy életét Istennek szenteli. A Szentföldre utazott, és több évet töltött a sivatagban remeteként, itt kezdte el alaposabban tanulmányozni a Szentírást. Anyagi javairól lemondva, szigorú aszkéta életet folytatott, sivatagi otthonában viszont magával vitte a teljes könyvtárát.
Remeteéletét az ariánus vita és az antióchiai egyházszakadás zavarta meg. Megdöbbenve látta, hogy a szerzetesek között is pártok alakultak. Jeromos belefáradt a vitákba és kiábrándultan tért vissza Antióchiába. Itt Paulinus, a város püspöke pappá akarta szentelni, ezt Jeromos csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy hű maradhat szerzetesi hivatásához, és megőrizheti mozgási szabadságát. Szentelése után ismét útra kelt, 380–381-ben Konstantinápolyban tartózkodott, és a város könyvtárában dolgozott.
Közben Damasus pápa kiharcolta a császárnál, hogy hívjon össze zsinatot, ide Paulinus püspököt Jeromos kísérte el, ezután Róma felé vette útját, ahol Damasus pápa titkára lett, tőle kapta a megbízást a evangéliumok latin fordításának átvizsgálásával. Ez a munka azonban nem egyszerűen szövegvizsgálat, fordításrevízió volt, hanem fordítás is. Nem korlátozódott csupán az evangéliumokra, hanem idővel kiterjedt az egész Szentírásra. A munkával húsz éven át foglalkozott Jeromos.
Rendkívül sokat dolgozott. A fordításokon kívül jegyzeteket, kommentárokat készített bibliai írásokhoz. 117 levele beszámol a korabeli eseményekről és írókról (De viris illustribus).
Damasus pápa halála után Jeromos elhagyta Rómát, és testvérével együtt újra keletre ment. Betlehemben követőivel két kolostort alapított: egyet a férfiak, egyet pedig nők számára.
Az ezt követő hosszú, harmincöt évig tartó időszakban fordította le eredeti nyelvből a Szentírás majd minden könyvét, megteremtve azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a nyugati egyház hosszú ideig hivatalos szentírási szövegként használt.
Nevéhez kapcsolódik a híres legenda, amely szerint Betlehemben egyszer egy sánta oroszlán ment be a kolostorba. Az összes testvér rémülten szaladt szét, Jeromos azonban az oroszlánhoz lépve úgy fogadta, mint kedves vendégét. Ekkor az oroszlán nyögve tartotta a mancsát Jeromos elé, ekkor látszott, hogy belelépett egy hatalmas tövisbe. Jeromos kihúzta a tövist, sebeit bekötötte, ettől kezdve az oroszlán megszelídülve úgy ragaszkodott hozzá, mintha a macskája lett volna.
Hosszas betegeskedés után Jeromos 420. körül adta vissza lelkét Teremtőjének, testét Betlehemben temették el.
Jeromos élete szakadatlan harc volt, hitét rendíthetetlenül megőrizve folytatta munkáját, a tudományok iránti elkötelezettsége példakép minden könyvtárosnak. Szent Jeromos ünnepe jó alkalom arra, hogy elmélyedjünk a Szentírás tanulmányozásának fontosságán és a lelki életünkben betöltött szerepén.
Az összeállítást készítette: Bittner Mónika
Felhasznált irodalom:
Babura László. 1926. Szent Jeromos élete. Budapest: Szent István Társulat. http://szit.ppek.hu/konyv/babura_laszlo_szent_jeromos_elete/?n=40 (letöltés: 2024. 09. 28.)
Szent Jeromos áldozópap és egyháztanító. https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-jeromos-aldozopap-es-egyhaztanito (letöltés: 2024.09.28.)
Magyar Katolikus Lexikon
St. Jerome | Biography, Patron Saint, Birth, Death, Feast Day, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (letöltés: 2024.09.29.)
A feldolgozómunka rejtelmei – A drámatörténet és a teológia találkozása
Ha beírjuk Csiky Gergely (18421891) nevét a böngészőbe, az életrajzok első mondataiban ez olvasható: író, műfordító. Amennyiben egy kicsivel több időt szánunk rá, megtudhatjuk, hogy Ő volt a magyar realista dráma megteremtője, magánéletével kapcsolatban pedig a boldog, harmonikus házasságát emelik ki főként. Továbbkeresve a Magyar Katolikus Lexikonban láthatjuk a nevét, ami az előző két mondat tartalma miatt eléggé meglepő lehet. Nem sok ember írhatja be a szakmai önéletrajzába, hogy drámaíró, műfordító, katolikus pap, teológiai professzor és szentszéki ügyész.
Csiky Gergely első társadalmi színművét 1880-ban mutatták be a budapesti Nemzeti Színházban. A proletárok című darabot egyrészről rajongással, másrészről felháborodással fogadta a publikum. Drámaíró ennél nagyobb dicsőségről nem is álmodhat; színházi berkeken belül ugyanis a hírnévhez a közönség lelkesedése mellett némi indulatkeltés is szükséges.
Irodalmi sikereknek az 1880-as bemutató előtt sem volt híján, a Napkeletben már tizenhat évesen jelent meg verse, valamint az angol és francia beszélyfordításai is figyelemreméltóak a korai évekből, később pedig elég komoly összegű irodalmi pályázatokat nyert. Az említett 1880-as dátum más miatt jelentős. Csiky Gergely ekkor lépett ki az egyházi rendből.
Huszonhárom évesen, 1865-ben szentelték pappá, kiváló tehetsége korán megmutatkozott, így Bonnaz Sándor püspök ajánlatára a Szent Ágostonról elnevezett bécsi felsőbb papnevelő-intézetbe, az Augustinaeumba került, ahol 1868 végén megszerzi a teológiai doktorátust. A katolikus egyház elismerte irodalmi tevékenységeit – világi és egyházi munkáit egyaránt – azonban a „színpad körüli forgolódást” már (érthető okokból) nehezebben fogadták, ennélfogva kap egy figyelmeztetést, amire Csiky válasza az egyházi pálya elhagyása.
A proletárok premierjének idején tehát Csiky Gergely tekintélyes hivatalokat ellátó római katolikus pap: teológiai professzor és szentszéki ügyész, vagyis neve egyházi körökben szintén jól ismert, így távozása nyilván nem volt fájdalom mentes. Habár a liberális közvélemény ünnepelve fogadja elhatározását, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter a katolikus püspöki kartól tartva nem ad neki állást.
Elképesztő munkabírása volt, mintegy 35 eredeti színdarabon kívül 39 színművet fordított, mellette irodalmi publikációk és jogtudományi művek köthetők a nevéhez. 1881-ben áttér az ágostai hitvallásra és ugyanebben az évben feleségül veszi Bakoly Tivadar egyetemi orvostanár leányát, özvegy Villecz Ernőné Bakody Amandát. Házassága rendkívül örömteli, sajnos azonban nem tart sokáig, 1891-ben váratlanul, negyvenkilenc éves korában meghal.
A Pécsi Egyházmegyei Könyvtár gyűjteményében Csiky Gergely munkái közül az alábbi hét kötet áll a kutatók rendelkezésére:
- Az egyházjog tankönyve: különös tekintettel a vatikáni zsinatra és a magyarországi jogviszonyokra. Temesvár, 1873.
- Beszélyek. Temesvár, 1876.
- Janus: tragédia öt felvonásban. Temesvár, 1877.
- A mágusz: tragédia egy felvonásban. Temesvár, 1878.
- Csiky Gergely színművei. Budapest, 1902.
- Az Atlasz-család. Budapest, 1904.
- Sophokles tragédiája. Budapest, 1942.
Munkái:
1. Két kis szinmű Wisemann Miklós után ford. Pest, 1864.
2. Az életből. Beszélyek. U. ott, 1872.
3. Fényképek. Temesvár, 1872. (2. kiadás. U. ott, 1875.)
4. Az egyházjog tankönyve. U. ott, 1873. Három kötet.
5. Egyházügyekre vonatkozó magyarországi törvények és kormányrendeletek 1867–1873. U. ott, 1874. (4. kiadás. U. ott, 1875.)
6. Kath. házasságjogtan. Tekintettel a magyarországi jogviszonyokra s a gyakorlatra. U. ott, 1874.
7. A jóslat, vígj. 5 f. U. ott, 1875. (2. kiadás, Bpest, 1879.)
8. Beszélyek. Temesvár, 1876.
9. Antigone. Sophokles tragédiája. Pest, 1876. (N. Szinház Könyvtára 99. és Jeles Irók Iskolai Tára 20. 1883.)
10. Athalia, tragoedia 5 f. Racine után ford. U. ott, 1876. (2. kiadás. Pest, 1877. Ism. Bud. Szemle XVII. 3. kiadás. U. ott. 1886. Olcsó K. 221.)
11. A trachisi nők, Sophokles tragoediája, ford. Temesvár, 1876.
12. Janus, trag. 5 f. U. ott, 1877. (2. kiadás. Bpest, 1886. N. Szinház Könyvtára 157.)
13. Thalia megváltása, drámai epilog az aradi szinház megnyitására 1877. okt. 4. Temesvár, 1877.
14. Oedipus Kolonosban. Sophokles tragoediája. Bpest, 1877. (N. Szinház Könyvtára 111. és 1891. Olcsó K. 193.)
15. A magusz, trag. 1 f. Temesvár, 1878.
16. Az ellenállhatatlan, vígj. 3 f. U. ott, 1878. (Ism. Bud. Szemle XVIII. Gyulai Pál.)
17. A patak hidja. Elbeszélés. U. ott, 1879.
18. Elbeszélések. Bpest, 1880. (Ism. Havi Szemle VII.)
19. Sophokles tragoediái. U. ott, 1880. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. (Birálati jelentések a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban XV. Ism. M. tanügy IX. Koszorú III. Egyet. Philol. Közlöny.)
20. Az angol irodalom története Taine Hypolit Adolf után francziából ford. U. ott, 1881–85. Öt kötet.
21. Pry Pál, vígj. 5. f. Poole János után angolból ford U. ott, 1882. (Olcsó Könyvtár 132.)
22. Csiky Gergely szinművei. U. ott, 1882–88. (I. kötet. Czifra nyomorúság II. A proletárok. III. Mukányi. IV. Szép leányok. V. A kaviar. VI. A Stomfay család. VII. Bozoty Márta. VIII. Cecil házassága. IX. Nóra. X. Buborékok. XI. A sötét pont. XII. Spartacus. XIII. Petneházy. XIV. Királyfogás. XV. A jó Fülöp. XVI. A vadrózsa. XVII. A vasember. [1887-ben 100 arany Teleki-díjat nyert.] XVIII. Divatkép.)
23. Barátságból, vígj. Taylor Tamás után ford. U. ott, 1882. (Olcsó K. 144.)
24. Az első és második. Elbeszélés. U. ott, 1883. (Olcsó K. 153.)
25. Anna, dr. 1 f. U. ott, 1883. (Olcsó K. 167.)
26. Rosenkranz és Güldenstern, vígj. 4 f. Klapp Mihály után ford. U. ott, 1883. (Olcsó K. 168.)
27. Kisebb szinművek. (A kincs. Tedd kötelességedet) Coppée Ferencz után francziából ford. U. ott, 1884. (Olcsó K. 173.)
28. Plautus vígjátékai. U. ott, 1885. Négy kötet. A Magyar Tudományos Akadémia által 1883-ban a Karácsonyi-alapítványból 400 arannyal jutalmazott fordítás. Kiadta a Kisfaludy-társaság. Külön megjelentek: A foglyok (Captivi) és A kincs (Trinummus).
29. Görög-római mythologia. A szöveg közé nyomott képekkel. U. ott, 1885.
30. Két házaspár, vígj. 3 felv. Picard után francziából ford. U. ott, 1885. (Olcsó K. 185.)
31. A szégyenlős, vígj. 2 felv. Moncrieff után angolból ford. U. ott, 1885. (Olcsó K. 192.)
32. Dramaturgia. Az országos zeneiskola növendékeinek használatára. U. ott, 1886. Két füzet.
33. Flipper és Nobbler, vígj. 1 felv. Brough William után angolból ford. U. ott, 1886. (Olcsó K. 224.)
34. Severo Torelli, dráma 5 felv. Coppée Ferencz után francziából ford. U. ott, 1887. (Olcsó K. 232.)
35. Clermont, vagy a művész neje, szinmű 2 felv. Scribe és Vander-Burch után francziából ford. U. ott, 1887. (Olcsó K. 233.)
36. Pindar szelleme és a lantos költészet. Villemain után francziából ford. U. ott, 1888.
37. Az elvált asszony. Regény. U. ott, 1888. Két kötet. (Egyetemes Regénytár IV. 1. 2. Ism. Bud. Szemle LVIII. Főv. Lapok 277. Alföld 251. Vasárnapi Ujság 42. sz.)
38. Az öreg tánczmester. U. ott, 1888. (Monologok 9.)
39. Az esernyő, vígjáték 1 felv. Bayle Bernard után ford. U. ott, 1888. (Olcsó K. 247.)
40. Arnold, regény. U. o. 1888.
41. Az atlasz-család, regény. U. o. 1890. (Előbb a Bud. Szemlében. Ism. Főv. Lapok 25. sz.)
42. A zokoli uraság két leánya. U. ott. 1890. (Olcsó K. 280.)
43. Örök tövény. U. ott, 1890. (az 500 forintos Hertelendy-díjat nyerte 1891-ben. Nemzeti Szinház Könyvtára 163. Első előadása febr. 7.)
44. Kyklops. Euripides satyr drámája. A Kisfaludy-Társaság a Lukács-Krisztina díjjal jutalmazta. U. ott, 1890. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
45. A nagyratermett, vígj. 3. felv. U. ott, 1890. (Olcsó Könyvtár. 284. Az 1890. Karácsonyi-féle pályázaton 200 arany jutalmat nyert.)
46. Az atyafiak, regény. U. ott, 1891. (Előbb a Bud. Szemlében.)
47. A római költészet története. Ribbeck Ottó után ford. U. ott, 1891. (Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalatában.)
48. A nagymama, vígjáték 3. felv. U. ott, 1891. (Olcsó Könyvtár. 285.)
49. Elektra, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó Könyvtár. 288.)
50. Oedipus király, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó Könyvtár. 292.)
52. Antigone, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó Könyvtár. 294.)
53. Sisyphus munkája, regény. U. ott, 1892. (Előbb a Budapesti Hírlapban.)
Theodora szomorújátékával 1882-ben, Két szerelem színművével 1891-ben nyerte a Teleki-díjat, (összesen 2000 aranyat). 35 eredeti színművet, két prológot s egy monológot irt, 39 színművet fordított.
Utolsó művét, Válóper után című regényét, a Magyar Hírlap hozza 1891. 276. számtól kezdve. Szabadkán a Sötét pont szerb fordításban került színre. Prágában (1891) a Proletárok cseh fordításban került színre és azóta is a cseh Nemzeti Színház műsorán van. Amerikában kevéssel ezelőtt a Jóslatot adták angolul és a Nagymama fordítási jogának átengedésére is felkérték a szerzőt.
Kiadta Csajághy Sándor csanádi püspök háromkötetes Vegyes műveit (Temesvár, 1870–73) és Shakespeare színműveit bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátva sajtó alá rendezte.
Szerkesztette a Csanád című egyházmegyei közlönyt 1870–72-ben Temesvárt, a Lehel Kürtje című politikai heti néplapot Budapesten.
Forrás: Arcanum
Bittner Mónika
Egyházi könyvtárak szerepe az Egyház missziójában
Az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottságának könyvtárak missziójára vonatkozó ajánlása meghatározza az egyházak könyvállományokra vonatkozó fenntartásának erkölcsi és szellemi kötelezettségét: „A könyvek őrzése és ez által olvasásuk és terjesztésük lehetővé tétele, következésképpen az Egyház számára az evangelizáló küldetéséhez nagyon közel álló, mondhatnánk csaknem azzal azonos tevékenység. … Az egyházi tulajdonú könyvtárak, ahol megőrzik és hozzáférhetővé teszik minden korok emberi és keresztény kultúrájának emlékeit, a tudás kimeríthetetlen tárházát képezik, amelyből a teljes egyházi és ugyanazon világi közösség is a jelenben képes megismerni saját múltjának emlékét. (…) Az Egyház célul tűzi ki, hogy gyarapítsa és megfelelő módon érvényre juttassa a saját tulajdonában lévő könyvtárak nyilvános és közösségi jelentőségét. (…), hogy a történelmi, tudományos, filozófiai, vallásos és irodalmi örökség, amelyet a könyvtárak őriznek, széles körben rendelkezésére állhasson a tudományos kutatásnak és a kultúra elterjedésének. Ez az egyházi tudományok javára is szolgál, melyek így még inkább jelen lesznek a kutatás és a tudomány világában.”
Forrás: Le bibliothece ecclesiastiche nella missione della Chiesa Pontificia Commissione per i Beni Culturali della Chiesa Roma, 19 marzo 1994. / Egyházi könyvtárak szerepe az Egyház missziójában. Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottsága. Ford. Dr. Varga Lajos. Róma. 1994. 3–4.
3D virtuális könyvtárbemutató (Készítette: Török Melinda - Forum Hungaricum Nonprofit Kft.)
| ABC | CÍM |
PDF/LINK |
| A | Arany-Ezüst. A pécsi piusi diákok lapja (I. évfolyam - VI. évfolyam: 1939–1944) | |
| Aigl Pál: Historia brevis venerabilis capituli cathedralis ecclesiae Quinque-Ecclesiensis (...). Quinque-Ecclesiis, 1838. | ||
|
|
||
| B | Bonyhádi Páli Szent Vince Katolikus Elemi Polgári Leányiskola értesítője (1911-1946) | |
| Bonyhádi Páli Szent Vince Katolikus Elemi Polgári Leányiskola értesítője (1937–1938) | ||
| Bölcskei Szent József Polgári Leányiskolájának évkönyve (1941–1942) | ||
|
|
||
| C | Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának értesítője (1850–1948) | |
|
|
||
| D | Dombóvári Szent Orsolya-rendi Tanintézetek értesítője (1935–1936) | |
| Dombóvári Szent Orsolya-rendi Róm. Kat. Polgári Leányiskola évkönyve (1939–1940) | ||
| Dombóvári Szent Orsolya-rendi Tanítónőképző-Intézet és Leánylíceum évkönyve (1941–1942) | ||
| Dombóvári Szent Orsolya-rendi Nőipariskolájának évkönyve (1943–1944) | ||
| Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (canonica visitatio) Baranyában 1729-ben. Pécs, 1939. | ||
|
|
||
| G | Gerecze Péter: A pécsi székesegyház. Különös tekintettel falfestményeire. Műtörténeti tanulmány. Budapest, 1893. | |
|
|
||
| H | Hőgyészi Róm. Kat. Polgári Fiú- és Leányiskola évkönyve (1941–1942) | |
|
|
||
| K | Kat(h)olikus Iskola (1910–1918, 1922–1944) | |
| Koller József: Historia episcopatus Quinque-Ecclesiarum. Posonii-Pesthini, 1782-1812. | ||
| Koller József: Prolegomena in historiam episcopatus Qvinqveecclesiarum. Posonii, 1804. | ||
|
|
||
| M | A máriakéméndi esperesi kerületnek első tanitói tanácskozmánya. Pécs, Lyceum Nyomda, 1859. |
|
| Maurinum. A Szent Mór Kollégium ifjúsági lapja (1934–1936) | ||
| Mecsek Alján. A pécsi Pius Kollégium lapja (1920–1941: 1-21, 23, 25-30) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Nevelő- és Tanítóintézeteinek értesítője (1896–1918) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Elemi és Polgári Nevelő- és Tanintézetének értesítője (1924–1925) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Római Katolikus Tanító(nő)képző-Intézetének értesítője (1918–1927) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Római Katolikus Tanítónőképző-Intézetének/Leánylíceumának és Tanítónőképző-Intézetének értesítője (1927–1944) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Elemi és Polgári Leányiskoláinak értesítője (1925–1941) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Elemi és Polgári Leányiskolájának értesítője (1941–1943) | ||
| Miasszonyunk Rend Pécsi Róm. Kat. Szent Erzsébet Leánygimnáziumának értesítője (1921–1944) | ||
|
|
||
| N | Norma canonice visitandarum parochiarum. Quinque-Ecclesiis, Knezevits, 1828. |
|
|
|
||
| P |
Párisi Kat(h)olikus Tudósító (1932–1938) (szerk. részben Uhl Antal pécsi egyházmegyés pap) |
|
|
Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Névtára (1896) |
|
|
| Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Névtára (1925) |
|
|
| Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Névtára (1928) |
|
|
| Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Névtára (1935) |
|
|
| Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Névtára (1938) |
|
|
| Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítók Névtára (1941) |
|
|
| A Pécsi Katholikus Legény-Egylet első évkönyve. 1864. Pécs, Lyceum Könyvnyomda, 1865. |
|
|
| Pécsi Püspöki Joglyceum évkönyve (1898–1922) | ||
| Pécsi Püspöki Fitanítóképezde első értesítvénye (1878–1879) | ||
| Pécsi Püspöki Tanítóképző-Intézet értesítője (1896–1897, 1907–1912, 1918–1922) | ||
| Pécsi Püspöki Tanítóképző-Intézet értesítője (1922–1947) | ||
| Pécsi Püspöki Hittudományi Intézet évkönyve (1901–1903) | ||
|
Pécsi Kat(h)olikus Tudósító (1921–1944) |
1925-1926/1, 6, 7, 8, 10, 11, 12 1926-1927/1, 2, 3, 5, 6, 7, 10, 11, 12 1927-1928/1, 5, 6, 7, 8-9, 10, 11, 12 1929/1, 2, 4, 5, 6, 7-8, 9, 10, 11, 12 1930/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7-8, 9, 10, 11, 12 1931/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7-8, 9, 10, 11, 12 1932/1, 2, 3, 4, 5, 7-8, 9, 10, 11, 12 1934/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7-8, 9, 10, 11, 12 1935/1, 2, 3, 4, 5, 6, 9, 10, 11, 12 1936/1, 2, 3, 4, 5, 6, 9, 10, 11, 12 1937/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 1938/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 1939/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 1940/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 1941/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7-8, 9, 10, 11, 12 1942/1, 2, 3, 4, 5, 6, 7-8, 9, 10, 11, 12 |
|
| Petrovich Ede: A pécsi káptalani házak. Pécs, 1983. |
|
|
| Pius Gimnázium értesítői és évkönyvei (1912–1947) | ||
| Pécsi Egyházmegye sematizmusai | ||
| S | Siklósi Római Katholikus Polgári Leányiskola értesítője (1916–1917) | |
| Siklósi Állami Segélyezett Róm. Kat. Polgári Leányiskola évkönyve (1941–1942) | ||
| A pécsegyházmegyei határozmányok és rendeletek tára. Összegyűjtötte, rendezte és kiadta Sipos István Dr. egyházjogtanár a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Pécs, 1912. Nyomatott a "Dunántúl" r. t. könyvnyomdájában. |
Tartalom – Előszó – Függelék – Tárgymutató (I-VII., 601-633. o.) |
|
| Szemináriumi Élet. A pécsi papnövendékek Szent Pál Társulatának értesítője (1921–1951: 1-10, 12, 14-20, 22-27) |
2022
NKA – Könyvtárak és Levéltárak Kollégiuma
Egyedi dokumentumok restaurálása, állományvédelmi munkáinak támogatása (Altéma kódszáma: 208111/16)
A Pécsi Egyházmegyei Könyvtár 8 muzeális kötetének restaurálása
A restaurálást végző szakember: Rétfalvi Orsolya könyv- és papírrestaurátor
A pályázatban benyújtott muzeális kötetek:
1/
Biblia Sacra Vulgatae editionis. Norimb[ergae], Sumptibus Wolfgangi Mauritii Endteri, bibliop., 1714, [16], 509, 482 p. 29 cm
Jelzet: RD 522
A latin nyelvű Szentírás 1714-es nürnbergi, evangélikusok általi kiadása a Pécsi Egyházmegyei Könyvtár liturgikus könyvgyűjteményének egyik jeles darabja.
2/
Ambrosius Aurelius Szent (püspök) (339–397): Sancti Ambrosii Mediolanensis episcopi opera, ad manuscriptos codices Vaticanos, Gallicanos Belgicos c nec non ad editiones vetores emendata studio et labore, monachorum ordinis S. Benedicti e congregatione S. Mauri. 1–4. Tomus. Venetiis, sumptibus & typis Joannis Baptistæ Albrici, Hieronymi filii, Josephi Bertella, & Caroli Pecora. 1748–1751. 39 cm
- 1748. [24] p., 898 col., [24] p.
- 1748. [4] p., 1109 col., [30] p.
- 1751. [4] p., 1220 col., [48] p.
Tom. 1751. [6] p., 778 col., [17] p.
Jelzet: RE 649/1–4
Szent Ambrus görög eredetű családból származó, jogi végzettséggel rendelkező hivatalnokként működött, és 374-es milánói püspöki kinevezése előtt 8 nappal keresztelkedett meg. Ezt követően vagyonát szétosztotta és tanulással, munkával és imádsággal töltötte napjait, hirdette az evangéliumot. Teológus szeretett volna lenni és az egyházi függetlenség első élharcosa volt. 1298 óta ókeresztény egyházatyaként tisztelik. Nevéhez fűződnek az ún. ambrózián himnuszok/liturgikus énekek. Azért, hogy a húsvéti vigíliát vonzóbbá tegye a nép számára, himnuszokkal és antifonálékkal tette színesebbé a liturgiát. Az 1748 és 1751 között, Velencében kiadott összes munkája négy kötetben jelent meg. Munkája a Pécsi Püspöki Szeminárium 1746-ban alapított könyvtárának a része volt, az intézmény felszámolása után került a Pécsi Egyházmegyei Könyvtárba.
3/
Billuart, Charles-René (1685–1757): Summa S. Thomae hodiernis academiarum moribus accommodata, sive cursus theologiae universalis. 1–3. Tomus. Wirceburgi, Impensois Ioannis Iacobi Stahel, bibliopolae a Celesissimo, 1758. 34 cm
- Tom. Continens Tractatus de Deo et eius attributis… – [2], 842 p.
- Tom. Complectens Tractatus De Fide Et Regulis Fidei…– 768 p.
- Tom. Includens Tractatus Caeteros… – 878 p.
Jelzet: 688/1–3
Charles-René Billuart németalföldi teológus Szent Tamás dogmatikai és morálteológiai műveinek megismerésének szentelte életét. Számos vitát folytatott a tomizmus védelmében. A Pécsi Egyházmegyei Könyvtárban munkája 19? kötetben található meg, amelynek első három kötete félbőr kötését illetően igen rossz állapotban van.
A kötet korábbi tulajdonlásának érdekessége, hogy elsőként Billisics (névvariánsok: Billisits/Billicsics/Billicsich) Alajos (Alsópulya, 1745 – Pécs, 1807. november 14.) a pálos rend történetének és a Pécsi Egyházmegye históriájának ismert személye, teológia és történelem tanárának tulajdonában volt. Billisics könyvhagyatéka a Pécsi Püspöki Szeminárium Könyvtára révén ma a Pécsi Egyházmegyei Könyvtárban található, amit jelen esetben a későbbi bélyegzőnyomat is bizonyít.
